Hogyan tovább? – tanácskozást tartottak az ifjúságpasztoráció feladatairól

Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye Pasztorális Irodája párbeszédre hívta az ifjúági élet felelőseit, a katolikus középiskolák igazgatóit, tanárait, plébániai katekézis csoportok vezetőit, és lelkiségi mozgalmak képviselőit.

A konferenciát bevezető előadásban Gábor Miklós, a KIM elnöke áttekintette a szervezet húsz évét, kiemelve tevékenységük fontos állomásait. Rámutatott felmérésekre, melyek szerint csökkenő tendenciát mutat, hogy az Egyház milyen mértékben tudja elérni az ifjúságot. Ezt a kihívást figyelembe véve kell megfogalmazni az ifjúságpasztorációban az alapelveket. E szerint teret kell adni az öntevékenységnek és az önkéntességnek, vonzó módon kell tálalni a célokat, és a kommunikációt semmiképpen nem szabad egyirányúan folytatni, továbbá vezető szerephez kell juttatni a majdnem kortárs csoporttagokat. Gábor Miklós hangsúlyozta az állandó visszacsatolás és az érdemi párbeszéd szükségességét. 

Blanckenstein Miklós a hit évéhez kapcsolódva a hitátadás, elköteleződés és tanúságtétel útját jelölte meg követendő irányvonalként. Rámutatott annak fontosságára, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa Kompendiumát használjuk az ifjúsági munkában, mert hosszú távra ad használható eszközt a lelkipásztor, hitoktató kezébe.  A találkozó résztvevő beszámoltak saját gyakorlatukról ebben a kérdésben.

A püspöki helynök azt kérte a tanácskozás résztvevőitől, hogy kiscsoportos megbeszéléseken ismertessék saját területük ifjúságpasztorációs helyzetét, mutassák be jól működő kezdeményezéseiket és tegyenek javaslatot a jövőre vonatkozóan. Az elmúlt húsz évben sok jó dolog történt, számos olyan kezdeményezés él, amire lehet építeni, de tovább kell építeni – mutatott rá Blanckenstein Miklós. Felhívta a figyelmet, hogy a konferencia célja előmozdítani a hatékonyabb együttműködést, egymás ifjúsági szervezeteinek segítését.

Papp Zoltán, az egyházmegye ifjúsági referense megerősítette a közös gondolkodás fontosságát. Együttesen arra biztatták a résztvevőket, legyenek az ifjúsággal foglalkozó felelősök fóruma, és vállalják, hogy jó gazdaként gondozzák az ifjúsági munkát. „Ha nem figyelünk egymásra, nemcsak zártak vagyunk, de tájékozatlanok is – mondta a pasztorális helynök. A közös gondolkodás terméke ajánlható fel magasabb egyházi szintre, és válhat az egyházmegyei pasztorális terv részévé.

A konferencia kerekasztal-beszélgetésre kérte a három terület képviselőit: az iskolák részéről Rubovszky Ritát, a Patrona Hungariae Iskolaközpont igazgatónőjét; Czap Zsoltot, Pesterzsébet plébánosát és Gőbel Ágostont, a Fokoláré Mozgalom ifjúsági koordinátorát, hogy a felvázolt irányvonal hármasa alapján jellemezzék ifjúságpasztorációs helyzetüket.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ifjúsággal való foglalkozásban kulcsszó a személyesség, a kapcsolat. Általános tapasztalatként fogalmazták meg: könnyebb megtartani a fiatal érdeklődését, míg a közösségi elem dominál, de az átlépés a hit mélyebb tartalmai felé már sokkal nehezebb.

Czap Zsolt szerint  a plébániai hitoktatásban ki kell használni, hogy nem szorítanak a tantervi követelmények, itt lehet játszani, beszélgetni, teázni, közösen mosogatni. A tartalmi átadás mellett erre is van lehetőség. Az ificsoportban fontos a szentségi életet hangsúlyozni, és meg kell találni a helyes arányokat, a játék után elbírják az imádságos elcsendesülést a fiatalok. Az iskolai életben szerzett tapasztalatok alapján Rubovszky Rita azt hangsúlyozta,  magunknak kell megteremteni a magunk formáit és ezeket tartani akkor is, ha csekélyebb az érdeklődés, ha kritika ér minket.

A beszélgetést követő ebéd és kötetlen beszélgetés után Blanckenstein Miklós és Papp Zoltán bemutatták a kiscsoportok által kidolgozott javaslatokat. A kérdésben jártas embereknek tovább kell gondolni a helyzetet.

A jelen fórum a nyitás, a találkozás és barátkozás indulása, az információk átadásnak helyszíne, de ez akkor tölti be hivatását, ha folytatás következik – zárta a találkozót Blanckenstein Miklós.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír