Hogyan tudunk a bűn ellen harcolni? – Bresson-filmklub a Párbeszéd Házában

Kultúra – 2016. december 4., vasárnap | 15:06

A Párbeszéd Háza Robert Bresson-filmklubjának december 2-ai, tizenegyedik vetítésén a transzcendentális filmművészet egyik legnagyobb alakjának 1974-ben készült „Lancelot, a Tó lovagja” című alkotását láthatták az ezúttal is szép nagy számban megjelent érdeklődők.

Arthur király és a Grál lovagjainak romantikus, izgalmas és veszélyes kalandokkal teli története számos filmest, írót, képzőművészt ihletett meg. Robert Bresson feldolgozásának középpontjában a leghíresebb és legvitézebb lovag, Lancelot és Arthur király szépséges feleségének, Guinevrának szenvedélyes szerelme áll. A film kezdetén a lovagok Lancelot vezetésével hazatérnek a királyi udvarba, miután kudarcba fulladt vállalkozásuk, hogy megtalálják a Szent Grált, vagyis azt a kelyhet, amelyben Jézus az utolsó vacsorán, az Eucharisztia megalapításakor vérré változtatta a bort, s amivel a keresztény hagyomány szerint Arimateai József, a zsidó főtanács tagja felfogta Krisztus kiömlő vérét. Guinevrát nem érdekli a lovagok kudarca, csupán az, hogy végre újra láthatja szerelmét. Lancelot tele van kétségekkel, azt állítja, látta a Grált és hangokat hallott, amelyek arra intették, vessen véget a királynéval folyatott bűnös viszonyának, Guinevra viszont úgy érzi, Isten egymásnak teremtette őket. Végül nem tudnak ellenállni vágyaiknak, Lancelot megszökteti szerelmét, s lovagjai közül többen követik őket. A keresésükre induló Arthur király megbocsát hűtlen asszonyának, de míg távol van, az egyik lovag, Mordred – aki a mondakör egyik változata szerint Arthur törvénytelen fia, míg a másik szerint unokaöccse – lázadást szít ellene. Lancelot ekkor a király mellé áll, és lovagi becsületéhez híven a halált is vállalja uralkodójáért. Utolsó szavával Guinevrát hívja.

A vetítést követően Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója arra kérte a nézőket, mondják el gondolataikat a filmről. Az egyik hozzászóló szerint egy zárt közösségben élő jóakaratú ember is tehet végül rosszat, ha nincs meg benne a kellő önuralom, önmérséklet. Egy másik felszólaló szerint Lancelot a lovagi becsület megtestesítője, hiszen a döntő helyzetben életét is feláldozza királyáért. Erre válaszul egy másik néző föltette a kérdést: vajon a lovagi becsületbe belefér-e, hogy elszeretem a királyom feleségét? Volt, aki kétségbe vonta, hogy Lancelot valóban látta a Grált, hiszen ennek látása különleges isteni kegyelem, márpedig a lovag bűnös kapcsolatban élt Arthur király feleségével. Mások viszont úgy értékelték, Lancelot isteni jelet kapott, amit azonban nem vett figyelembe, nem járta át őt Krisztus lelke.

Jelenits István piarista szerzetes, tanár szavaiból kiderült: Bresson hosszú éveken át készült megfilmesíteni Lancelot történetét. Lancelot kiváló lovag, de bűnös szerelem fűzi őt Arthur király feleségéhez. Ez nem csupán alkalmi kaland, nem annyira a testiségre épül, sokkal mélyebb, metafizikai szerelem, a szív és a lélek is egymásba kapcsolódik, ezért különösen nehéz vele megküzdeni. Bresson filmje egyszerre mutatja be az Istennek elkötelezett mély hitet, de a szerelem korlátokat nem ismerő szenvedélyességét is.

Jelenits atya kiemelte, a film Arthur király és a kerekasztal lovagjainak történetét felhasználva egy olyan közösséget mutat be, amelyben szép eszmék ragadják meg az embert, de ezek egy idő után megfáradnak, és a visszájukra fordulhatnak. A tűz lobog ugyan, de egyre több a korom. Az Istennek szánt lovagi életforma nemcsak szép, de kegyetlen is, előidézi önmaga bukását. Lancelot is gyakran hivatkozik Istenre, de ki van szolgáltatva saját emberi gyengeségének, amin képtelen változtatni. Így vannak ezzel a többiek is – mindenekelőtt Mordred –, így szinte törvényszerű a film végén bekövetkezett tömegkatasztrófa.

A piarista tanár szerint Bresson valójában nem is a középkort ábrázolta, hanem napjainknak üzent, bemutatva egy olyan kort, amelyben a szép eszmék eltorzulnak. Élnek még a szent álmok, imádságos emlékek az emberekben, de ezeknek már nincs igazán hatásuk a lelkükre. Ez a veszély korunk emberét is fenyegeti, ha megmaradunk csupán a hit külsőségeinél, könnyen becsontosodhatunk önmagunk képzelt hősiességébe.

Sajgó Szabolcs kiemelte, hogy a filmet az erőszakos halál foglalja keretbe: az elején rengeteg kiömlő vért látunk, a végén pedig rengeteg, egymás hegyén-hátán heverő hullát. A folyamatosan visszatérő hangoknak is megvan a jelentőségük, az állandó fémes csattogások keménységet, hidegséget, lélektelenséget fejeznek ki, míg a gyakran felbukkanó, levegőben köröző szarka károgása a tragikus véget jelzi előre. Szabolcs atya kiemelkedő fontosságúnak nevezte az erdőben élő, jóságos tekintetű idős asszony szerepét: az elején ő igazítja útba a lovagokat, majd ő ápolja, gyógyítja a megsebesült Lancelotot. Utat mutat, óvja a bajba kerülteket, jó tanácsokkal látja el őket, de nem akarja senkire sem rákényszeríteni az akaratát.

Mindenki szabadon dönthet, saját belátása szerint, így a még gyenge Lancelotot sem tartja vissza, menjen, ha mindenáron menni akar. Sajgó Szabolcs a film lényegét így foglalta össze: a bűn a zsigereinkben van, a kérdés, hogyan tudunk ez ellen harcolni…

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria