Szent Josemaría Escrivától, az Opus Dei alapítójától három dolgot tanulhatunk. A spanyol szent egyik alapvető tanítása, hogy a szentséget – papoknak és híveknek egyaránt – a nyilvánosság előtt éppen olyan hűségesen kell élni, mint a rejtekben. A mai válság egyik legfőbb jele ennek az egységnek a hiánya: számos, szónokként vagy karizmatikus ifjúsági lelkipásztorként elismert pap kettős életet élt, és titokban visszaélt a rábízottakkal. Ha pedig a pap engedményeket tesz, hol tükrözi Krisztust, hol nem, akkor nem csoda, ha sokan erkölcsi szakadékba zuhannak.
Szent Josemaría az igazi papi testvériség fontosságát is gyakran hangsúlyozta. A papoknak szükségük van egymásra; Krisztus azért küldte őket kettesével, mert azt akarja, hogy segítsék egymást. Fontos kötelességük a szeretetből fakadó testvéri figyelmeztetés, ha a másik letér a krisztusi útról. E testvéri közösség felbomlása bizonyosan szerepet játszott a válság kialakulásában; újjáépítése fontos feladat.
Szent Josemaría harmadik üzenete az őszinteség fontossága. Krisztus és a Sátán harca az emberi lélekben az igazság körül forog, hiszen Krisztus az Igazság, aki megszabadít, a Sátán pedig a hazugság atyja. Az apostolok minden gyarlóságuk ellenére őszinteségüknek köszönhetik, hogy hűségesek maradtak – mondja. A pedofilbotrányban az őszintétlenség különféle formái jelentkeztek: a papok hazudtak áldozataiknak, a hivatalok áltatták a családokat. Mindezzel lejáratták az egyházat. A bűnök őszinte megvallása és az igazság kimondása tehát az egyház gyógyulásának elengedhetetlen feltétele.
Összefoglalónk P. Roger J. Landrynak a catholicpreaching.com internetes oldalon megjelent írása alapján készült – folytatjuk. Magyar Kurír