Hogyan újulhat meg az egyház a botrányok okozta válság után? – harmadik rész

Mérhetetlenül fájdalmas, amikor egy Istennek szentelt férfit, aki nemcsak szavaival, hanem egész életével az evangéliumot igyekszik hirdetni, képmutatással és a leggyalázatosabb bűnök elkövetésével vádolnak meg. A legpéldásabb életű pap számára is, akinél nyilvánvalóan nevetségesek az ilyen vádak, végtelenül kellemetlen és megalázó, ha hívei, családja, paptestvérei, a rendőrség vagy a közvélemény előtt bizonygatnia kell, hogy nem molesztált gyermekeket.

Még megalázóbb, ha az előzetes egyházi vizsgálat hitelesnek – azaz lehetségesnek, nem pedig igazoltnak – ítéli a vádat, ezért túlzott elővigyázatosságból azonnal eltávolítják a papot  a plébániáról, eltiltják az egyházi viselettől és a nyilvános papi tevékenységtől. Sokszor évekbe telik, míg az illető tisztázni tudja magát, s közben fényképe és neve ott díszeleg az újságok címoldalán, a televízióban, az internetes oldalakon, mindenütt a kiskorúak megrontásával összefüggésben. Noha polgárilag is, egyházilag is megilletné az ártatlanság vélelme, a valóságban legtöbben bűnösként kezelik mindaddig, míg ártatlansága be nem bizonyosodik.

Fontos hát, hogy krisztusi módon tudjunk válaszolni a koholt vádakra. Létkérdés maguk az alaptalanul megvádolt papok számára, de fontos minden papnak és papnövendéknek, aki nem tud szabadulni e vádak gondolatától, és azóta kicsit másként viselkedik, hogy a gyanú árnyéka se vetődhessen rá; s végül mindazoknak, akik számára fontosak a papok. A szentek, akiktől e tekintetben is tanulhatunk: Szent Gerard Majella (képünkön), Páli Szent Vince és Vianney Szent János.

1754-ben egy Neria Caggiano nevű nő paráznasággal vádolta meg Szent Gerard 28 éves redemptorista testvért. A nőt elbocsátották szerzetesi közösségéből, és így akart bosszút állni azon, aki előzőleg beajánlotta. A rendalapító, Ligouri Szent Alfonz felelősségre vonta Gerard testvért, de ő néma maradt, mert nem akart vádlójáról rosszat mondani. Az elöljáró erre minden külső kapcsolattól, a lelkipásztorkodástól, sőt a szentáldozástól is eltiltotta. Gerard vádlója megtéréséért ajánlotta fel szenvedését, és az isteni gondviselésre bízta magát. Néhány hónap múlva Neria súlyosan megbetegedett. Az ítélettől tartva levélben vallotta meg Ligouri Szent Alfonznak, hogy a vád hamis volt. Az elöljáró boldogan engedte el a fiatal testvér összes büntetését. Szent Gerard a gondviselésbe vetett bizalmával nemcsak szűk közössége, hanem az egész egyház számára példát adott; ő a megrágalmazottak védőszentje. 

Páli Szent Vincével is hasonló eset történt. Fiatal pap korában megvádolták, hogy ő tulajdonította el a szállásadójától eltűnt komolyabb pénzösszeget. Szelíden tiltakozott, de nem tudta bizonyítani ártatlanságát. Még a barátai közül is sokan elhitték, hogy ő a tettes. De Vince csak azt mondogatta: Isten tudja, mi az igazság. Hat évvel később egy másik rablásért elkapták a tolvajt, aki bevallotta korábbi tettét is, amellyel ártatlanul Vincét gyanúsították.

A szentek akkor is mélységesen tudtak bízni Istenben, amikor alaptalan vádakkal illették őket. Szent Josemaría Escrivà, amikor megrágalmazták, így imádkozott: „Uram, ha te nem ragaszkodsz a jó hírnevemhez, én ugyan miért ragaszkodnék hozzá?" Bizakodtak, hogy az igazság kiderül, akár e világon, akár odaát, s addig is felajánlották szenvedéseiket vádlóikért.

Vianney Szent János kicsit másképpen reagált a vádaskodásra. Amikor ráfogták, hogy teherbe ejtett egy fiatal nőt, megbocsátott rágalmazóinak, imádkozott értük, de azt is világosan látta, hogy a rágalom nemcsak a saját jó hírét veszélyezteti, hanem a papságot is lejáratja. Ezért fellépett ártatlansága védelmében. Hasonlóképpen tett a közelmúltban az igaztalanul megvádolt Joseph Bernardin chicagói és George Pell sydney-i bíboros érsek is, egyrészt a papság bemocskolása ellen, másrészt azért, hogy elvegye a rágalmazók kedvét a további hangulatkeltéstől. De bármilyen legyen is a kifelé megnyilvánuló stratégia, a belső hozzáállás, amelyre Isten valamennyi papját hívja, nem lehet más, mint az Istenbe vetett tökéletes bizalom.       

Összefoglalónk P. Roger J. Landrynak a catholicpreaching.com internetes oldalon megjelent írása alapján készült – folytatjuk.

Magyar Kurír