Hogyan újulhat meg az egyház a botrányok okozta válság után? – negyedik rész

Nézőpont – 2010. augusztus 24., kedd | 17:03

Az egyház válsága mindig a szentek válsága. Az évszázadok során sajnos sok botrány fordult elő, de Isten mindig támasztott szenteket, akik visszavezették az egyházat igazi önmagához. A közelmúlt válságát sem elég törvényileg, jóvátételekkel kezelni. Az egyház igazi „válságmenedzserei" ma is egyedül a szentek – az áldozatok és hozzátartozóik számára is.

Goretti Szent Mária élete hatalmas erejű példa és útmutatás az ártatlanul szenvedők és hozzátartozóik számára.

1902-ben az akkor 11 éves Mária a Rómától délre fekvő Ferriere di Concában élt. Apja halála után anyja egyedül nevelte hat gyermekét. Míg anyja és testvérei a földeken dolgoztak, Mária otthon kistestvérére vigyázott, főzött, takarított. A szomszéd húszéves fia, Alessandro szemet vetett rá, és megpróbálta rávenni, hogy vele háljon. Többszöri hiábavaló próbálkozás után egy nap erőszakkal a hálószobába kényszerítette a lányt. Mária kiáltozott, hogy ne kövessen el bűnt, mert el fog kárhozni. A fiú erre fojtogatni kezdte. Látva, hogy a lány nem adja meg magát, tizennégy késszúrással megsebesítette, majd elmenekült. A lányt azonnal kórházba vitték, de életét már nem tudták megmenteni. Az érzéstelenítés nélkül végzett műtét közben Mária felébredt, elmondta, mi történt, és kifejezte, hogy megbocsát gyilkosának, és imádkozni fog érte. Másnap meghalt.  

Alessandrót harminc év börtönbüntetésre ítélték. Hat évig a bűnbánat legkisebb jelét sem mutatta, és minden papra rátámadt, aki meglátogatta. Egy éjjel azonban álmában megjelent előtte Mária. Liliomokat ajándékozott neki, ám azok a fiú kezében elsorvadtak. Alessandro rádöbbent, hogy Mária imádkozik érte, és egy nap ő is feltámad. Megtért, és attól fogva mindennap Máriához fohászkodott, akit „kis szentemnek" nevezett. Szabadulása után első útja Mária anyjához vezetett, akitől bocsánatot kért. Assunta Goretti azt felelte, hogy ha leánya a halálos ágyán megbocsátott neki, ő sem tehet mást. Másnap egymás mellett áldoztak a szentmisén. Alessandro a megdöbbent hívek előtt beismerte bűnét, Isten és a közösség bocsánatát kérve. Élete hátralevő részét vezeklésben töltötte, egy kapucinus kolostor kertészeként. Assuntával együtt jelen volt, amikor XII. Piusz pápa 1950-ben szentté avatta Goretti Máriát.

Goretti Mária élete a megbocsátás megrendítő példájával szolgál a szexuális visszaélések áldozatai számára. Akárcsak Jézus a kereszten vagy István diakónus megkövezése közben, Mária is imádkozott gyilkosáért. A megbocsátás olykor hatalmas lelkierőt kíván, Isten mégis mindannyiunktól ezt kéri – ami azt is jelenti, hogy mindig meg is adja a megbocsátáshoz szükséges kegyelmet.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy kisebbítjük az elkövetett rosszat vagy felmentjük az elkövetőt. Goretti Mária nem kérte, hogy Alessandro ne kerüljön börtönbe. Azt sem jelenti, hogy felejtsük el, ami történt – erre sokszor nem is volnánk képesek. A megbocsátás azt jelenti, hogy egykori szenvedésünk gyalázatával mintegy „megtrágyázzuk" lelki fejlődésünk talaját; minél többet szenvedtünk, annál dúsabban, annál nagyobb termékenyítő erővel.

Alessandrót elsősorban nem a törvényi büntetés, hanem Mária megbocsátása indította arra, hogy bűnbánatot tartson és bocsánatot kérjen. Minden áldozat erre a bocsánatkérésre vágyik leginkább, és az elkövetők leginkább ezzel tartoznak áldozataiknak. Ez azonban általában nem a polgári igazságszolgáltatás következménye, hanem a hősies megbocsátás keresztény példájának gyümölcse. Az áldozatok megbocsátása – Goretti Szent Mária közbenjárására – sok bántalmazót segíthet igaz megtéréshez az egyházban és a világban. 

Összefoglalónk P. Roger J. Landrynak a catholicpreaching.com internetes oldalon megjelent írása alapján készült – folytatjuk.

Magyar Kurír