Hogyan viszonyuljunk keresztjeinkhez? – 2009. szeptember 14.

Hazai – 2009. szeptember 14., hétfő | 7:30

Ma van Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe. A keresztektől menekülünk, és nem akarjuk elfogadni őket. Ezért nevében az egyik legellentmondásosabb ünnep ez a mai, de a holnapi emléknap is ide kapcsolódik, hiszen Jézus halálát a Szűzanya közvetlen közelről látta, illő, hogy a fájdalmas Anya emléknapját a felmagasztalás ünnepéhez kapcsoljuk.

Menekülünk keresztjeinktől, és szeretnénk egyre kényelmesebb életrendet varázsolni, de ehhez megint csak keresztek kellenek. Úgy látszik, semmiféle, még evilági eredmény sincs keresztek és áldozatok nélkül. Már evilági szinten is látszik, hogy valami jobbat csak úgy lehet elérni, ha dolgozunk, sőt megszenvedünk érte, akár pl. egy vizsgáért.

Jézus nagypénteki keresztáldozata hitünk szerint azért óriási érték, mert megnyitotta a mennyek világát a föld felé, pontosabban Isten világába az ember ezentúl beléphet. Ez az örök élet. Az áldozatnak innentől kezdve tehát van értelme, persze nem mindegyik áldozatnak, csak az értelmes áldozatnak. Vannak önzetlen és önző áldozataink. Önző áldozatokra is képesek vagyunk, amikor valaki annyira ragaszkodik saját igazához, hogy pl. minden pénzét ügyvédekre költi, csakhogy neki adjon a másik fél igazat. Jézus nem az önfejű vagy buta áldozatot nevezi a mennyország küszöbének, hanem az embertársaink hitének és szeretetének növeléséért hozott áldozatokat.

Sánta János