Ugyanez a boldog király, miután a királyi rendelkezések gondjával elfoglalva egész napját tárgyalásokra és tanácskozásokra fordította, az éjszaka csendjében arra törekedett, hogy magát virrasztásba s imádkozásba vesse, idejét elmélkedéssel töltse, könnyeit hullassa, könyörgéseiben Istent szólítsa, s kérve kérte, hogy az igaz bíró mérséklete szálljon irgalmasan mindennapos ítélkezésére.
(Szent István legendája Hartvik püspöktől. Részlet)