A homok mint kötőanyag! – 2007. szeptember 27.

Hazai – 2007. október 1., hétfő | 9:00

Sziklára és nem homokra kell építenünk, mondja Jézus az evangéliumban. A szikla stabil, a homok nem. Ettől a homok még nem a kárhozat anyaga, és a szikla sem az üdvösségé, de jellegükből adódóan sokatmondó jelképek.

A szikla közelről és távolról is kemény, ezért jól jelképezi a szeretetet, amelynek intenzitása nem távolságarányos. A homok viszont csalafinta anyag. Távolról stabilnak tűnik, közeledve ingataggá válik, és egészen mikroszkopikus méretekben megint csak roppant kemény. Éppen arra nem való, amire csábít, hogy építsünk rá. Mert a vizet elnyeli, a tüzet meg eloltja, és éppen e kettő a Szentlélek jelképe. A szikla viszont mindkettőt átengedi magán. A homok akkor válik hasznossá, ha feladja magát, és belevegyül más anyagba: így már lehet vele építkezni.

Nincs jó vagy rossz anyag, mert az anyagnak önmagában nincs erkölcsisége. Ez utóbbival a személyes teremtmények bírnak. Csak Szentlélekkel vagy Bukott Lélekkel áthatott anyag van. Meg a kettő között a mi furcsa emberi testünk, amely terepe a jónak és a rossznak egyaránt, egészen a feltámadásig. Abban a pillanatban már teljesen átszellemülünk.

Sánta János