Hosszú gyeplő – 2009. június 15.

Hazai – 2009. június 15., hétfő | 21:17

Régen az okozott kárral párhuzamba kellett állítani a büntetést. Ma ez nem így van. Látjuk, hogy milliárdokat lehet eltüntetni büntetlenül, mindent ki lehet magyarázni, és a törvényhozás útvesztői miatt nem is tudjuk, hogy kik járnak kelnek közöttünk az utcán.

Másik véglet, megint csak romlott emberi fantázia és megalománia terméke, amikor egy elveszített katonát az ellenségen tíz, száz vagy ki tudja hányszorosan kell megtorolni.

Egy keresztény ember nem lehet ítélethozó lélekbúvár. Majd mindennek és mindenkinek eljön az ideje. Ez nem fenyegetés, hanem az a biztos remény, amelyet egyházunk rendületlenül hirdet; egyszer helyrebillen a rend, győz a jó és veszít a rossz. Mert az igazi fény nem válhat fekete lyukká. Istennel nem azonos súlycsoport a bukott angyal, hiszen őt is Isten teremtette. Hogy miért enged neki ennyi fickándozást, nem tudjuk, de félnünk nem kell, nyilván belefér a mindenhatóságába.

Isten nem fogja rövid pórázra az embert, sőt, el is engedi. A kegyelem titka, hogy az ember el tudja-e végleg tépni az Istenhez fűződő köteléket. Talán nem, mert ha örök kárhozatra jut, Isten még akkor is létben tartja. Úgy tűnik, teljesebb a világ rendje a létben tartott, személyes bukott teremtményekkel, mint a létezéstől megfosztott személyekkel.

A szeretet Istenénél minden és mindenki célba jut. A személytelen dolgok és élőlények az ember megjelenését szolgálják, a személyes élőlények Isten dicsőségét, ha üdvözülnek, ha nem.

Sánta János