Hőtárolós kályha – 2006. szeptember 27.

Hazai – 2006. szeptember 27., szerda | 0:07

A keresztény ember életének hasonlítania kellene a hőtárolós kályha működéséhez. A hőtárolós kályhát felfűtjük, hogy meleget adjon. Energiát fektetünk bele, hogy utána ne legyen gondunk, és élvezzük a meleget.

Ebben a világban nekünk is áldozatok árán kell alakítanunk magunkat, hogy az Isten színe előtti életre alkalmassá váljunk. Most dolgozunk, hogy életünk eljusson arra a szintre, amikor már elnyerjük a nyugalmat, és a biztonságos szeretetet.

És még egy párhuzam. Nem mindegy, hogy a hőtárolós kályhát nappali vagy éjszakai árammal töltjük fel. Az éjszakai áram jelentősen olcsóbb, mint a nappali, mert könnyebb megtermelni. Nappal az ember intézményes, azaz szabályos, éjszaka viszont spontán, személyes, kiiktatódik életéből a szabálytenger, amelyben nappal él. Közvetlenebbül tud Istennel kapcsolatba lépni. A nappal viszont kordában tart, ez is kell.

Éjszaka töltődünk, nappal leadjuk. Ez kivetíthető egész életünkre: hogy örök életünk véget nem érő nappalát élvezhessük, most még töltődnünk kell, pedig sokszor éjszakában érezzük magunkat a sok probléma és bűn miatt. A súrlódás viszont nem haszontalan, mert elektromosságot termel, melynek hatására világítani tudunk. Töltsük hasznosan az időt, hogy ráhangolódjunk az örök élet hasznon túli világára.

Sánta János