
Foley, aki korábban a Philadelphiai Egyházmegyei Újság szerkesztőjeként dolgozott, 1984-ben került a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának élére. Tisztségét 23 éven át töltötte be, ami a Vatikánban szokatlanul hosszú hivatali időnek számít. Philadelphiai barátai régóta számítottak bíborosi kinevezésére. „Mindig azzal húztuk – mondja Thomas H. Massaro – ’Na mi lesz a bíborral?’ Mire ő fülig pirulva azt felelte: ’Ne mondj ilyeneket. Nekem így is nagyon jó.’” Egy alkalommal elmondta Massarónak, azért nem szereti, ha philadelphiai barátai pápai kihallgatásra érkeznek, mert attól tart, egyszer valamelyik előrukkol azzal, hogy mikor nevezik már ki bíborossá – írja a www.philly.com internetes újság.
Foley mosolyogva emlékszik vissza a baráti csipkelődésre: „Amikor kispap lettem, még csak fel sem merült bennem az egyházi karrier gondolata. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer bíboros leszek.” A papi hivatásra akkor érzett először indíttatást, amikor egy tizenegyedikeseknek tartott hittanórája után az egyik fiú azt mondta a plébánosnak: „Nagyon szeretjük Foley tanár urat. Jézusról tanít minket.” „Akkor tudatosult bennem, hogy nincs fontosabb, mint Jézusról tanítani az embereket. Még ma is elszorul a torkom, amikor erről beszélek” – mondja a 72 éves főpap.
Foley papi-újságírói pályafutása John Krol érseknek köszönhető, aki 1962-ben a II. Vatikáni Zsinat tudósítójaként Rómába küldte, majd 1968-ban rábízta az újság szerkesztését. Foley és Krol jól kijöttek egymással. 1975-ben együtt utaztak Egyiptomba, ahol az érsek megkérdezte Foley véleményét arról, hogy felüljön-e a teve hátára. „Az Ön helyében nem tenném” – felelte Foley. Amikor Krol ennek ellenére turbánnal a fején felszállt a tevére, Foley lefényképezte. Krolt nem dicsérték meg, amikor a kép megjelent az újságokban. Amikor kérdőre vonta Foley-t, hogy miért fotózta le, ha nem értett egyet a tevegeléssel, Foley így válaszolt: „A tanácsot papként adtam önnek. A képet újságíróként készítettem.”
A Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának elnökeként Foley gyakran szerepelt a televízióban, a rádióban; számos interjút adott, és előadásokban ismertette az Egyház mai társadalmi jelenségekkel kapcsolatos erkölcsi tanítását. Sokszor tréfálkozott: „Azért kapcsolom be minden reggel a CNN-t, hogy tudjam, miért kell imádkoznom.”
Egy alkalommal a Savoy Hotel konferenciatermében tartandó előadása előtt egy raktárhelyiségben ült le várakozni. A recepciós riadtan próbálta kihívni a bútorokkal és csomagokkal telezsúfolt szobából, mondván, ez nem magas egyházi személyiséghez illő hely. Foley később nevetve jegyezte meg: „Biztosan félt, hogy ellopom valamelyik csomagot.”
Amikor a nyugati világban egyre terebélyesedő papi botrányok kapcsán Roger Mahony Los Angeles-i bíboros megkérdezte, mi oldhatja meg ezt a helyzetet, Foley csak ennyit mondott: „Elsősorban az erény. Ahol az hibádzik, ott pedig az őszinteség.”
„Életünknek azt kell tükröznie, amit hiszünk. A legnagyobb öröm az, ha megéljük hitünket, és sohasem kell rejtegetnünk. Papi életemnek egyetlen napján sem voltam boldogtalan. Persze voltak nehéz napok, de nagyon szép volt az egész. El sem tudom képzelni, hogy más is lehetnék, mint pap” – vallja Foley bíboros.
Magyar Kurír