A hurrikán pusztítása – 2005. szeptember 7.

De legalábbis fenntartott volna egy spájzolós szemléletet, hogy nekem legyen meg mindenem, a másik nem érdekes. Nem önmagában a gyűjtögetéssel van a gond, hanem azzal, hogy hiányzik mellőle az igazságos szétosztás szándéka.

Úgy látszik, mindig valamilyen tragédia kell, hogy észbe kapjon az emberiség. A váratlan dolgok, amelyek alapjában rázzák meg ingatag biztonságunkat, felébresztik az élet védelmének szándékát. Jó lenne, ha hurrikánok nélkül is helyrebillenne értékrendünk, de úgy tűnik, ma ez még nem megy.

Az Ószövetségben a nagy család Isten áldása volt, egyáltalán az volt Isten áldásának jele, ha mindenből sok van, számszerűen mérhető volt az áldás. Az Újszövetség lelkileg továbblépett, már nem a sok kell, hanem a mindennapi kenyér kell, nem kétnapi, nem egyheti, hanem a mindennapi. Ezt viszont mindennap, vállvetve kell előteremtenünk. Az az Isten áldásának jele, ha ezt a napi kenyeret elő tudjuk teremteni egymásnak.

A hurrikán áldozatainak Isten adjon örök boldogságot. Mi pedig vegyük észre, hogy az ószövetségi emberből hogyan lesz újszövetségi, ha a természet megszorongatja.

Sánta János