Húsvét a sajtóban

A Magyar Hírlap (9.o.) Alapvetően… ismerteti a Szonda Ipsos kutatásának eredményét, amelyből kiderül: a gazdasági-pénzügyi válság a húsvétra is hat, a családok egyharmada kevesebbet szándékozik költeni az ünnepek alatt, mint tavaly, és minden negyedik munkavállaló dolgozik majd valamennyit a hétvégén. A felnőttek 39 százaléka megy húsvétkor templomba, a körmeneten azonban csupán 17 százalékuk tervezi a részvételt. A felmérés alapján Magyarországon az emberek alapvetően egyházi és családi ünnepnek tartják a húsvétot, de sokan hangsúlyozzák hagyományőrző, a népszokásokat felelevenítő jellegét is, így a társadalom több mint fele részt vesz például a tojásfestésben és a locsolkodásban. Õk leginkább a húszas, harmincas korosztályból kerülnek ki.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (3. o.) Érdemes hűségesnek lenni… rövid részletet közöl Semjén Zsolt KDNP-elnök saját honlapján megjelent húsvéti interjújából: „A magyar történelem sorskérdéseiről való gondoskodásnak kitüntetett pillanata a húsvéti időszak. A politikai hagyományban az ünnep a nagy stratégiai, nemzeti sorskérdések átgondolásának az ideje.” A KDNP elnöke a húsvét üzenete kapcsán emlékeztet rá, hogy az ünnep szimbóluma önmagát adja: „A keresztút után, a kálvária után ott a feltámadás. Ezért minden nehézség és megpróbáltatás ellenére érdemes hűségesnek lenni a nagybetűs Igazsághoz. Az ember antropológiailag olyan lény, akinek szüksége van arra, hogy megélje a transzcendenciára, az örökkévalóságra való nyitottságát.”

A Magyar Nemzetben (5. o.) Van gazdája a világnak Cseri Kálmán, a fiatalok misszionálásáról is híres Pasaréti Református Gyülekezet vezető lelkésze nyilatkozik, aki elmondta: „Jézus halálát és harmadnapi feltámadását nem ember találta ki a maga vigasztalására. Ilyet nem tud emberi fantázia kitalálni, ez Isten gondolata, üdvtörténetének központi fontosságú része volt. Az összes feltámadás-mítoszból hiányzik ugyanis a helyettes elégtétel, a váltság gondolata, azaz: Jézus halálának és feltámadásának kizárólagos oka és célja. Nem a természet ciklikus megújulásához hasonló gondolatot testesít meg az Isten Fia. Õ odaáll a helyünkre, ahol is bűneinkért eleget kellett tennie. Bele kellett halnia a mi bűneinkbe, hogy Isten minket megmenthessen. Fel is kellett támasztania őt az Atyának, hogy megdicsőülhessen, s hogy megnyissa előttünk az örök életét. Mindez tehát isteni szükségszerűség volt, ellenben az ősi feltámadás-mítoszok az ember alapvető vágyának a kivetítései, tán fantáziadús, de pusztán emberi projekciók, „szeretném, ha tovább élnék”.” A református lelkész figyelmezet, hogy „Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával visszakaptuk, amit az Isten előtti lázadás során elveszítettünk. Pál apostol azt mondta: minden a tiétek, ti viszont a Krisztuséi vagytok. Vagyis csak azé a kincs, aki Jézusnak odaszentelte magát… Jellegzetesen a feltámadás gyümölcse, hogy Jézus Krisztus a történelemnek is az ura. Nem véletlenül írja János apostol az üldözött keresztyéneknek a Megváltóról, hogy ő a királyok királya és az uraknak ura. Az első szervezett keresztyénüldözések alkalmával ezrével végeztek ki embereket a hitükért. De a Szentírás azt mondja, ne féljetek tőlük, Jézus tudtával történik ez is, vége lesz ennek a nyomorúságnak is. A bűnnek kétségtelenül sok szörnyű következménye volt akkor, és van mai is jelenünkben, de Isten Úr az események felett. Ez az embernek békességet adhat a nagy bizalmatlanságban is. Nem tudjuk, meddig tart, hogy alakul, de azt tudjuk, hogy van gazdája a világnak.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7. o.) Balavány György Jézus és a politika címmel vitatja azon balliberális, önmagukat egyházügyi szakértőknek nevező személyek igazságát, akik folyamatosan azt hangoztatják, hogy „az egyház elárulja az evangéliumot, midőn a szószékről sanda politikai üzenetet juttat a hívekhez”, mégpedig a konzervatív politika támogatása érdekében. A cikkíró emlékeztet rá: „Jézus sosem volt éteri kívülálló. Személyében valóságosan hús-vér testben járt a Földön az Isten. Azt hirdette: eljött a mennyek országa, ide közénk. Már megérkezett az igazság és irgalom királyi rendje, vagyis mindaz, ami nekünk olyan fájdalmasan hiányzott, itt van, csak fel kell ismernünk. A Biblia beszél társadalomról, kormányzásról, gazdaságról, kultúráról, sőt környezetvédelmi kérdésekről is; és Jézus a Biblia szellemében tanított. Hirdette a törvényes rend tiszteletét, az elöljárók felelősségét. A kereskedelemben egyenlő mércét, a szegényekkel szemben irgalmat parancsolt. Nem indított háborút a megszállók ellen, ahogy sokan várták tőle –, de a globális birodalom, Róma előtt hódoló, kollaboráns Heródest rókának csúfolta. Azt akarta, hogy az isteni törvény hassa át a nép életét, vezetőkét és közemberekét egyaránt. Sosem mondta tanítványainak, hogy vonuljanak ki a világból, sőt megátkozta a tétlenséget, és azt parancsolta, a követőinek sóvá és világossággá kell lenniük. Sóvá – ami tartósít, konzervál, akadályozva a romlást, az erjedést. Világossággá – ami fénylik, mutatva a helyes utat.” A cikkíró rámutat: „A politika a közügyekkel való törődés. Jézus mindig hangsúlyozta, hogy nem önmagáért, hanem a népért cselekszik. Így aztán politikai váddal lökdösték Pilátus elé a farizeusok: azt állították, királynak tartja magát. Csakugyan a zsidók szemébe mondta, hogy visszajön e világra, és hatalommal fog ítélni. Az én országom nem e világból való – így felelt Pilátus kérdésére. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs köze a világhoz, hanem azt, hogy az égi ország értékrendjét valósítja meg idelent. Jézus, hogy meglegyen az Atya akarata, meghalt a Golgotán. Megalázva, durva gerendákra szögelve, szomjazva és fuldokolva, cégéres bűnözők módján szenvedett ki az egyetlen, akiben nem volt bűn. Meghalt a mennyei király az ellene vétkező emberért. A kereszt erről beszél –, hogy aki hisz, annak számára összekötődjék, ami összetartozik: a föld és a menny. Hogy el ne vesszünk, ahogy megérdemelnénk; hanem örökéletünk legyen, ahogy valójában csak ő érdemli meg. Ez a kegyelem. És harmadnapon föltámadott az írások szerint, és visszatért a mennybe. De itt hagyta egy időre az egyházat, hogy munkálkodjon a nevében.” Balavány felteszi a kérdést: „Politizálni bűn?”. Válasza egyértelmű: „Nem: kötelesség. Amikor Krisztus eljön ítélni élőket és holtakat, és újjáteremteni a világot, a közösségért való fáradozásban akarja találni az övéit. A hús-vér azt jelenti, hogy ez a fáradozás nem hiábavaló. Nem a romlásé lesz az utolsó szó, hiszen övé volt az utolsó szó is. Van feltámadás, és jobb lesz a világ. Most ünnepelhetünk. Aztán dolgoznunk kell Istenért és a hazáért, elszántan és alázatosan, mondjanak bármit a liberálisok.”

Magyar Kurír