Húsvét a Vatikánban

Krizmaszentelési szentmise
Vatikán: A nagycsütörtöki délelőtti, krizmaszentelési misére a vatikáni Szent Péter-bazilikában került sor. Az egybegyűlt főpapok és papok negyed tízkor közösen elimádkozták a terciát, vagyis a napközi imaórák sorában az elsőt, majd fél tízkor megkezdődött az ünnepélyes szentmise.
A szentatya homíliájának gondolatai a papi hivatásról
Homíliájában a szentatya felidézte Jézusnak az evangéliumban hallott szavait, amelyek Izajás prófétától erednek: „Az Úr Lelke van rajtam, mert az Úr fölkent engem” (Iz 61,1). Ezek a szavak a szentmise központi gondolatát állítják elénk, hiszen a szent olajok megáldására jöttünk össze. A felkenés Jézus messiási hivatására utal, akire leszállt a Szentlélek, és így az Új Szövetség legfőbb és örök főpapjává lett. Jézus felvállalja messiási küldetését, igent mond az Atya üdvözítő akaratára. „Rátekintünk, aki királyi papsággá tett bennünket, megkeresztelteket. Ám a keresztények közösségében különös feladatot viselnek a papok, – folytatta a szentatya – akiknek az a hivatásuk, hogy osztozzanak Jézus felajánlásában, és így a hívek általános papságának a szolgálatában éljenek. Nagycsütörtökön a hívők közössége különösképpen is tudatosítja magában ezt, s ilyen szellemben újítják meg a papok a krizmaszentelési misében fogadalmaikat. – Pap vagy te mindörökké: visszhangozzék szívünkben ez a felkiáltás! De mind e közben nem feledkezhetünk el hűtlenségünk megvallásáról sem. A papnak át kell ölelnie a kereszt misztériumát, s mind inkább munkálkodnia kell személyes szentté avatásán, beismerve bűneit. Ahogy a papokhoz írt nagycsütörtöki levélben is áll, különös fontossága van az Eukarisztia mellett a gyónás szentségének is.”
Szentmise Nagycsütörtök este
Az Utolsó vacsora alapításának emlékére bemutatott szentmisével vette kezdetét csütörtök este a szent három nap. A Szent Péter-bazilikában II. János Pál pápa jelenlétében Angelo Sodano bíboros, államtitkár mutatta be szentmisét, és ő végezte el néhány bíborossal együtt a lábmosás szertartását.
Nagypénteki szertartások
A szentatya a hagyományoknak megfelelően nagypénteken délben az idén is gyóntatott a Szent Péter-bazilikában.
Pénteken délután öt órakor kezdődött ugyancsak a Szent Péter-bazilikában a pápa jelenlétében az Urunk szenvedésére emlékező szertartás: igeliturgia, hódolat a szent kereszt előtt, és a szentáldozás. A hagyományoknak megfelelően a nagypénteki homíliát ezúttal is Raniero Cantalamessa kapucinus, a Pápai Ház szónoka tartotta. (lásd Dokumentum-rovatunkban – a szerk.)
Keresztút a Colosseumnál
Nagypénteken este negyed tízkor került sor a római Colosseumnál a keresztúti ájtatosságra, amelyet II. János Pál pápa vezetett, több tízezres zarándoktömeg jelenlétében. A televíziós közvetítés révén világszerte milliók kapcsolódtak bele a Via Crucis mély áhítatába, mely lélekben elkíséri Jézus Krisztus szenvedésének útját a Golgota keresztfáján értünk vállalt haláláig.
Az idei évben a pápa a világ különböző nemzeteinek katolikus újságíróit kérte fel az elmélkedések megírására. A 14 stáció egy-egy állomásához 14 újságíró és médiaszakember öntötte írott formába gondolatait. Mindannyian laikusok, férfiak és nők, és mind a Szentszék Sajtóirodája mellett teljesítenek szolgálatot mint hírügynökségek kiküldött munkatársai. Újságíróként sajátosan tudják lefordítani a ma emberének nyelvére, mi is a keresztút üzenete. Érdekesség az is, hogy a női újságírók azon stációkhoz írtak elmélkedéseket, amelyekben a nőknek, Máriának, Veronikának, a jeruzsálemi asszonyoknak jut különleges szerep.
A szentatya beszéde a Via Crucis végén
„Ma az egész liturgia középpontjában a kereszt imádása áll. Az egyház nem mondja ki az átváltoztatás szavait: Hoc est corpus meum, hanem ezt énekli: Ecce lignum…, íme a keresztfa, amelyen a világ üdvössége függött, jöjjetek, imádjuk! A Via Crucis, itt a Colosseumnál bennünket is a kereszt imádásához vezet: Mert szent kereszted által, megváltottad a világot. A keresztfán elszenvedett halál után Jézus testét sírba helyezik. Ez a sír, közel a Golgotához, titokzatos változás helye lett, ahol az élet és a halál párharca szállt. Mi is, itt a Colosseumnál, mint egy nagy nyitott sír előtt, nagy reménységgel állunk, mert Krisztus előre mondotta, hogy harmadnapon föltámad. Nagyszombaton, a csend napján várakozunk, hogy elérkezzék vasárnap hajnala, amikor a sírból feltámad a keresztre-feszített Jézus. Az Úr adjon nekünk mélységes csendet, reménységgel teli várakozást, hogy elérkezhessünk a pillanathoz, amikor az asszonyok üresen találják a sírt és mondják: Nincs itt, feltámadott!”
Húsvét vigíliája
Szombat este nyolc órakor kezdődött a Szent Péter-bazilikában a húsvéti vigíliai szertartás. A feltámadást hírül adó evangélium szavai után hangzott el a szentatya homíliája
Isten szólt: „legyen világosság”! és világos lett. Egy fényrobbanás, melyet Isten Igéje a semmiből hívott elő, eloszlatta az első éjszakát, a teremtés éjét. János apostol írja: „Isten világosság és nincs benne sötétség.” – kezdte beszédét a pápa, majd homíliája első részében az ószövetségi olvasmányokhoz kapcsolta gondolatait, párhuzamot vonva az írásokban elbeszéltek, és a Húsvét eseményei között. A Teremtés Könyvéből olvasott részletet felidézve arról szólt, hogy a teremtés éjszakájába ereszti gyökereit a húsvéti titok, mely a bűn drámája után ennek az első kezdetnek a helyreállítását és megkoronázását adja.
Az Egyiptomból való csodálatos kivonulásról szóló történetet felidézve ezt mondta: Isten népe ebből a Vörös-tengerben történt keresztségből született, amikor megtapasztalta Isten hatalmas kezét, mely megszabadította a szolgaságtól. Húsvétjában, mint új Mózes, Jézus átvezetett bennünket a bűn szolgaságából Isten fiainak szabadságába.
Beszéde második részében a keresztelendőkhöz fordult a pápa: „Ezen a szentséges éjszakán számotokra egy lelki kivonulás valósul meg, magatok mögött hagyjátok a régi életmódot és beléptek az élők földjébe”
A feltámadás éjszakája „ valóban áldott éj, mert ekkor lépett frigyre isteni és emberi, földi és mennyei.” Ez az éjszaka különösképpen a hit és a remény éjszakája. Miközben minden sötétségbe borul, Isten, a Világosság, virraszt. Vele együtt virrasztanak mindazok, akik bíznak és remélnek Benne. Ó, Mária, ez az éjszaka különösképpen a te éjszakád. Miközben kihunynak a szombat utolsó fényei, és méhednek gyümölcse a földben pihen, a te szíved is virraszt. A te hited és reménységed előre tekint. Túl a hatalmas kövön, szemeid már az üres sírt látják, túl a sötétség sűrű fátylán, már a feltámadás hajnalát észlelik. „Add, Ó, Anyánk, hogy mi is virrasszunk az éjszaka csendjében és reménykedjünk az Úr szavában! Találkozni fogunk majd a fény és az élet teljességében Krisztussal, a feltámadottak zsengéjével, aki az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik, mindörökkön örökké. Alleluja!” – zárta a pápa a nagyszombati vigília-szertartáson mondott homíliáját.
Húsvétvasárnapi nagymise
Húsvétvasárnap ünnepi miséjét – csodálatos napsütéses, igazi meleg tavaszi időben – II. János Pál pápa a Szent Péter téren mutatta be, amelyet a világ minden részéről érkezett, százezer zarándok zsúfolásig megtöltött. A szabadtéri oltár előterét ezúttal a Hollandiából ajándékba érkezett színpompás virágokkal díszítették. A szentmisén a pápa nem mondott homíliát, hanem annak végeztével „Urbi et Orbi” üzenetében a Földkerekség és a város felé fordult szavával. (lásd Dokumentum-rovatunkban – a szerk.)
A szentatya a húsvéti időszak Mária-himnuszának, a Regina Coeli elimádkozása előtt a világ számos nyelvén mondott húsvéti köszöntést. Az Urunk feltámadását ünneplő húsvétvasárnapi pápai szentmise déli fél egykor ért véget. VR/MK