Húsvéttal a könnyek is megváltoznak

Jézus halála után ötven nappal Péter apostol nagy beszédet mondott az összesereglett tömegnek. Hogyan remélhette, hogy szavaira ráfigyelnek ugyanazok az emberek, akik Jézust „eltették az útból”, noha három év során saját szemükkel látták csodajeleit? Miben bízhatott az apostol, hogy a Jézus feltámadásának a tényéről szóló galileai halászra ráhallgatnak az emberek? Péternek nem voltak aggályai sem halász mivolta, sem szavai erejét illetően, mert azt teljesítette, amit a Szentlélek bízott rá. A feltámadott Jézus hangját saját fülével hallotta, saját ujjával tapintotta Õt, s mérhetetlen szeretetet érzett iránta szívében. Megtapasztalásból beszélt...

Vannak botfülű emberek, léteznek színvakok, mások nem érzik az ízeket, vannak lelkileg vakok, léteznek értelmükben tompák. Számukra a dallam, a szín, az íz, ami szép, igaz és jó alig létezik. Az összesereglett tömegnek beszélő Péter mindezt tudhatta, sőt még azt is, hogy istentapasztalásra képtelen emberek is léteznek. Õ viszont rácsodálkozhatott magára, mert láthatta a zárt ajtókon, tömör falon át apostolok közé érkező és apostolok közül távozó Jézust, aki közben közéjük ült, és szemük láttára sült halat és lépes mézet fogyasztott...

Nem vagyunk egyformák. Nem teremt az Isten egy kaptafára. Embere válogatja... Vajon mi az oka a lelki vakságnak? A feltámadt Krisztusba vetett hit Isten ajándéka. A hit ajándékát Isten mindenkinek megadja. Mindenki vissza is utasíthatja. Döbbenetesen fájó tudomásul vennünk, hogy bár a keresztre feszített, de harmadnapra feltámadt Jézus felkínálja magát mindenkinek, vállalja a visszautasítást is.

Mikor történik, hogyan és miért, hogy egy-egy ember életében kemény ellenállásra talál húsvéti hitünk Isten kínálta békéje? Lehet ennek oka önistenítésig terjedő önzés, talán az érzékiség bódulata, esetleg „a hívők” képmutató élete, vagy „tudományok” okozta ferdülés. Ezek miatt húsvéti öröm helyett százak érzik értelmetlennek az életet. Ez nagy kínt jelent. Azt jelenti, hogy megannyi emberben nincs olyan szeretet, amely nélkül lehetetlen átölelniük vágyakozóan a feltámadt Krisztust.

Kiáltsuk ezért harsogó hangon mindenkinek:
Húsvéttal megváltozott a világ. A könnyek is megváltoztak. Megmaradtak, de már a lelki béke gyöngyeivé alakultak.

Jézus feltámadása fényében a szenvedés könnyei nem hiábavalóak. Megérlelhetnek a mennyei Atya mosolyának a felfedezésére, felebarátaink szeretet-angyalaivá alakíthatnak bennünket.
A részvét könnyei Isten jutalmát vonzzák le életünkre, mert Isten irgalmas az irgalmasok iránt. A bűnbánat könnyei sem meddőek, nem kergetnek kétségbeesésbe, nem a késő bánatéi, mert felszárítja őket a bocsánat.

Magyar sorsunk kilátástalansága sem őrjítő többé, mert annak, aki értünk támadt fel a halálból, semmi sem lehetetlen. Õ, Jézus is siratta Jeruzsálemet, engesztelte Atyját nemzetéért, mi is könnyes szemmel engeszteljünk a magyar családi élet magyar bűneiért.

Boldog a húsvétja azoknak, akik ismerik a szeretet könnyeit, akiket megkönnyeztet a szívükből előtörő isten- és emberszeretet, mert ezt ajándékként a feltámadt Krisztustól kapják. Õk tudják, hogy Krisztus valóban feltámadt!

Huzsvár László
nagybecskereki székespüspök