Húsz év Kolping nyomában

Bolberitz Pál, a magyar Kolping-mozgalom örökös főprézese paptestvérei – Kövesi Ferenc, a mozgalom jelenlegi vezetője; Mail József veszprémi érseki helynök; Juhász Imre, a Kolping iskolafenntartó szervezet titkára; Halmágyi Zoltán helyi plébános és Fodor Balázs várpalotai plébános, az iskola lelki elöljárója – koncelebrálásával mutatta be az ünnepi szentmisét.

Német közmondást idézve – Csak a nemes lelkű ember hálás – buzdított Bolberitz Pál a mise kezdetén a hálaadásra. Emlékeztetett, hogy húsz évvel ezelőtt német segítséggel és az alapító Boldog Kolping Adolph mennyei közbenjárásával egy kiváló szakiskolát sikerült létrehívni a településen. Szakiskolákra nagy szükség van Magyarországon, hiszen ez a képzési forma szinte hiányzik ma a pedagógia területéről – mutatott rá.

Szentbeszédében felidézte az alapító tevékenységét, azt, ahogy a kallódó, a gyárakban munkájuk után önmagukat az italozásnak és az élvezeteknek átadó fiatal iparos legényeket megszólította, közösségekbe szervezte: először énekkart alapított, majd úgynevezett legényegyletekbe hívta őket, ahol az önálló, felelős életre és a hithű helytállásra készítette fel őket. Miután a kölni dómban karkáplánná nevezték ki, az egyletektől búcsút kellett vennie.

A közösség akkori világi vezetőjének köszönő szavait idézte fel Bolberitz Pál: „Mi eddig csak kallódtunk ebben a világban, de te összehoztál minket, és atyánk lettél, minket testvéreidnek tekintettél”. Kolping jó pásztor volt, Krisztus példáját követve, az elveszett juhokat is visszahozta a nyájba, s elvezette őket az élővizek forrásához, Jézushoz. Rávezette őket, megtanította nekik élő példájával, hogyan lehet az Igét gyakorlattá váltani életünkkel. Tanító egyleteinek folytatói ma a Kolping-családok és a Kolping-iskolák – hangúlyozta Bolberitz professzor. Köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálatukkal, küzdelmes, kitartó és áldozatvállaló munkával éltetik az iskolát Pétfürdőn immár húsz éve.

A kulturális program keretében a tanárok, diákok közös műsorát láthatták az ünneplők a közösségi ház színpadán. Fodor Tamás igazgató beszédében viszaemlékezett az iskola elmúlt húsz esztendejére a kezdetektől máig. Öröm volt megtapasztalni az elmúlt két évtizedben Adolph Kolping bátorító erejét a határok nélkül kinyíló sok-sok segítő kézben – mondta. Ismertette, hogy a két évtized során kialakíthatták azokat az épületeket, amelyek ma már diáknak, tanárnak az otthont jelentik mindinkább. Jelképes nevet is adtak mindegyiknek, így a sokfunkciójú főépület  lett a Csillagda, Fészek néven logopédiai és beszélgető terem, Fanyűvő néven asztalosműhely, Kincseink néven a kismesterségek háza szolgálja az oktató-nevelő munkát; s ehhez kapcsolódik még egy üvegház a kertészeti tanulóknak, továbbá tornaterem s a Hívlak névre hallgató épület, amely a felzárkóztató munka helyszíne. Pár éve megszülethetett a Találkozások háza kollégium is, benne az alapító csontereklyéjét őrző kápolnával. Az iskola immár 20 éves ifjú felnőtt, telve reménykedéssel, hittel – mondta örömmel az intézmény igazgatója.

A fenntartó nevében Juhász Imre a jubileum alkalmából, elismerésképpen oklevelet adott át az igazgatónak az országos jó hírnevet szerzett intézmény munkájáért, valamint anyagi támogatást nyújtott át az iskola további fejlesztésére.

A diákok, a tanárok és az igazgató előadásában allegorikus játékok következtek: jelenetek, ének- és zeneszámok, végül archív filmfelvételről megelevenedett a múlt s az iskola legemlékezetesebb pillanatai. A jubileumi ünnep a kismesterségek és az asztalos tanulók mestermunkáiból rendezett kiállítás bemutatásával zárult.    

Toldi Éva/Magyar Kurír