Húsz éve tették közzé az új egyházi törvénykönyvet

Vatikán: Az egyházi törvénykönyvek sohasem szakadhatnak el a Tanítóhivatal tanításától – mondta II. János Pál pápa a Pápai Törvénymagyarázó Tanács szervezésében megtartott akadémiai nap alkalmából. A pápa figyelmeztetett: „Félrevezető dolog olyan módon felfogni az egyház törvényeit, mint törvényszövegek puszta gyűjteményét, amint teszik a jogpozitivizmus képviselői. A kánoni normák egy olyan valóságra utalnak, amely azokat meghaladja. Nem pusztán történeti elemekből állnak csupán, hanem van olyan összetevőjük, amely az isteni jogot konkretizálja.”

A Kelemen-teremben pápai kihallgatásra összegyűlt, mintegy 450 kánonjogászhoz szólva a Szentatya óvott egyfajta redokcionizmustól, amely mintha úgy próbálná értelmezni és alkalmazni az egyházi törvényeket, hogy elszakítja azokat az Egyházi Tanítóhivatal tanításától. „Márpedig azok ilyen módon eltávolodnak valódi egyházi horizontjuktól” – fogalmazott a pápa. Hozzátette: „ha ilyen módon vetjük fel a kérdést, akkor a kánonjog rend-kívül elszegényített jelentésben szerepel, amelyben szinte azonossá válik a puszta norma pozitív kimondásával.”

Így a pápa az új kánonjogi kódex jelentőségére hívta fel a figyelmet, amely húsz esztendővel ezelőtt, 1983. január 25-én jelent meg. A Szentatya leszögezte: a kódex egyik legfontosabb újdonsága abban áll, hogy a jogok és kötelességek normativitását minden Krisztus-hívőre alkalmazza. Ezzel kapcsolatban már a II. Vatikáni Zsinat is kifejezte óhaját.

A zsinati egyháztan éppen ezen „perszonalisztikus dimenziója” szolgál arra, hogy jobban érthetővé váljon az a „helyettesíthetetlen szolgálat”, amelyet az egyházi hierarchia végez „az egyes személyek és közösségek jogainak elismerése és védelme érdekében.” Másrészt a kódex „bele kell, hogy illeszkedjék az egyház törvénykezési hagyományába. Nem arról van szó, hogy egy elvont, széles körű történelmi szakismeretet műveljünk ki magunkban, hanem sokkal inkább arról, hogy mélyére hatoljunk az egyház élete folyamának, ami az egyházjog története.

Ezekben az években nyilvánvalóvá vált, mennyire szükséges volt az új kódex összeállítása. Mindenképpen naivság volna azonban figyelmen kívül hagyni, mennyire szükség van arra, hogy létrehozzunk egy olyan valódi jogi kánonjogi kultúrát és egyházias gyakorlatot, amely figyelemmel van az egyház törvényeinek belső lelkipásztori dimenziójára.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír