Huzsvár László püspök karácsonyi üzenete

Rejtelemmel teljes az, amit Szent János evangéliumában olvasunk. Így hangzik: Az Ige megtestesült és köztünk lakozott (Jn 1,14). Ez a közlés megrettent bennünket. Értelmezése helyett ösztönösen elmerülünk napi teendőinkben, becsapva magunkat, hogy nincs időnk arra, aki az örökkévalóságból közénk jött lakni, belépett a mi időnkbe, hogy velünk legyen. Ámde érezzük, hogy valahogyan ünnepelnünk kell, válaszolnunk illik a bennünket felkereső isteni Gyermeknek, Jézusnak.

Mert anyagiasak vagyunk, anyagiak terén tör ránk kísértés. Bevásárlás, takarítás, betlehemi jászol felállítása, pásztorjáték betanítása, karácsonyi fenyő feldíszítése, üdvözlőlapok postázása... Kapkodással teli készülődésben fuldoklunk. Úgy kifárasztjuk magunkat, hogy egyetlen épkézláb gondolat se villanhasson agyunkban azt illetően, hogy közénk jött az Isten. Ennek a kísértésnek a durvább formája: evés-ivás és tobzódás, lerészegedés és agyonzabáltság. Eszünkbe sem jut, hogy éhezők is vannak a világon, hogy bennük ismerjük fel Jézust, és hogy nem csak dalolgatnunk kell az Istengyermekről, hanem megtenni azt, amit üzenetként Atyjától hozott a számunkra. Annak ellenére sem, hogy ennek a gyermeknek az Atyja szétszakította értünk az egeket, hogy Szent Fiát adja számunkra ajándékul.

Mert gondolkozó lények vagyunk, értelmi természetű kísértés követi az anyagit. Elmenekülünk attól, hogy minden értelmi képességünk erejével felfogni igyekezzünk karácsony üdvözítő titkát. Nagy Szent Leó pápa így figyelmeztette hallgatóit: „Fontold meg, keresztény lélek, ki az, aki hozzád látogatott Szent Fiában!” Értelmed minden erejével bocsátkozzál bele a fönséges és édességes, félelmetes és szívet melengető ténybe, hogy ez a kicsi gyermek, aki édesanyja tejét issza, a mindeneket tápláló, teremtő Isten; hogy ez, aki pólyákba van kötözve, a mindenség erőit tartja össze; hogy ez a csöppnyi Újszülött az, aki az örökkévalóságból belépett az időbe; hogy aki a barlangistállóban sír a hideg miatt, ő képes egyedül a szeretet melegségével betölteni az emberszívet, és az őt kereső embert szívbékességben részesíteni.

Ez a megfontolás a karácsony lényege, és az elhatározás, ami ebből következik. Titok értelmét sejteni: Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember – istenségében egylényegű az Atyával, emberségében egylényegű mivelünk. Nem vagyunk labirintusban csavargók. Isten az Atyánk.

Huzsvár László
ny. nagybecskereki székespüspök,
egyházmegyei kormányzó