„Ifjúság, gyúlj a világ szemén fénnyé!”

A falakon, szekrényeken olvashatjuk azokat a gondolatokat, megfogalmazott érzéseket, kérdéseket is, amelyek a múlt feltárása, emlékek felidézése, családi történetek meghallgatása során fogalmazódott meg a fiatalokban. Az asztalon Kovács János és Csics Gyula naplója várja a diákokat, amelyből megtudhatják, hogy 1956-ban hogyan látták a forradalom eseményeit a 13 éves fiúk.

Az iskola osztályai folyamatosan látogatják a kiállítást. Van, ki újra visszatér, elmélyülni a börtönből megírt sorok között, megtalálni az érzést, megismerni ’56 üzenetét, a rácson túlmutató igazságnak és a hitnek győzelmét.

A tárlatvezetést a diákokra bízták nevelőik. Sütő Lili a 10. évfolyamból naponta több alkalommal is kalauzolja társait. A történetek, a halálraítélt fiatal nők neveinek újraismétlése nem múlik el nyomtalanul. A kiállítás egy személyes élményről is beszámol. Nádudvari Virág 10-es tanuló, a nagymamája Gönzcöl Anna emlékeit idézi, relikviái öccse, Gönczöl Dezsőnek állít emléket, aki a szegedi József Attila Főiskola hallgatójaként vett részt a forradalom eseményeiben, majd 8 éven keresztül börtönbüntetését töltötte. Gönczöl Dezső kiállított tanulmányrajzai, festményei, versei, regényei ígéretes tehetségről tanúskodnak, akinek karrierjét több ezer sorstársához hasonlóan derékba törte a kommunista hatalom.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír