II. János Pál pápa azerbajdzsáni látogatása (1)

Baku: II. János Pál pápa idős korával és betegségével dacolva ismét zarándokútra kelt. Mostani 96. nemzetközi látogatásának programján két ország, Azerbajdzsán és Bulgária szerepel. A szentatya öt napot lesz távol Rómától. A Kaszpi-tenger partján fekvő kaukázusi ország, Azerbajdzsán lakosságának túlnyomó többsége muzulmán, míg a Fekete-tengerre néző Bulgáriában a népesség aránya 85 százalék. Azerbajdzsán a 24. iszlám többségű ország, amelybe a pápa ellátogat, de még nem járt olyan országban, amelyben ilyen kevés, 120 lett volna a katolikus hívők száma. Az orosz eredetű ortodox keresztények száma viszont jelentős.
A szentatya római idő szerint egy órakor érkezett meg Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba. A főváros, Baku repülőterén az ország legmagasabb rangú vezetői, Heydar Aliyev elnök, a diplomáciai testület, az ország egyetlen katolikus plébániájának vezetője, a szalézi Pravda atya és a két papból és egy szerzetes testvérből álló helyi papság nagy tisztelettel fogadta őt.
Beszédek a fogadáskor
Aliyev elnök emlékeztetett arra a szerencsés egybeesésre, hogy a pápalátogatásra éppen az ország függetlenné válásának 10. évfordulóján kerül sor. Felidézte, hogy öt évvel ezelőtt római látogatásán már találkozott a pápával. Hangsúlyozta, hogy az azeri nép nagyra becsüli a vallási toleranciát és meg van győződve arról, hogy a pápa látogatása elősegíti a világ nagy vallásai, az iszlám és a kereszténység párbeszédét. Az elnök utalt a szomszédos Örményországgal folytatott háborúra, amely miatt egymillió ember menekülni kényszerült. Végül örömét fejezte ki, hogy a kereszténység kétezer éves történelmében először pápa lépett Azerbajdzsán földjére.
Beszédében a szentatya megköszönte szólt arról, hogy utazása egybeesik az Azerbajdzsán és a Szentszék közötti kapcsolatok felvételének 10. évfordulójával. Mint mondotta, csodálattal elismeri eme ősi föld kultúrájának összetettségét és gazdagságát, amely sajátos kaukázusi jelleggel bír, magába foglalva a perzsa és a turáni civilizáció hagyományait is. A térségben olyan nagy vallások voltak jelen, mint a zoroaszter vallás, amely együtt élt az ősi keresztény egyházzal. Ma az iszlám az azeri lakosság többségének vallása. A zsidó vallás is ősidőktől fogva jelen van mindmáig. A keresztények a kezdeti fénykor után továbbra is itt éltek, együtt más vallások követőivel. Ez annak a toleráns lelkületnek és kölcsönös befogadásnak köszönhető, amely az ország dicséretére válik.
A szentatya leszögezte: Azerbajdzsán kapu Kelet és Nyugat között. Ezért nemcsak stratégiai szempontból jelentős, hanem jelképezi a nyitottság és a kölcsönös csere értékét is, amely különösen fontos szerepet biztosíthat az azeri nemzet számára. Itt az ideje, hogy a Nyugat keresse a Kelettel való kulturális és lelki találkozást, a kölcsönös tisztelet jegyében.
Felhívás a békéért
A civilizációnak ebből a kapujából, amelyet Azerbajdzsán jelent, a pápa a következő felhívást intézte azokhoz a térségekhez, amelyekben háború dúl, kimondhatatlan szenvedést okozva a védtelen lakosságnak. „Sürgetően szükség van arra, hogy mindenki elkötelezze magát a béke érdekében. Az igazi békéről van szó, amely a kölcsönös tiszteleten, a fundamentalizmus minden fajtájának elutasításán, a párbeszéd keresésén alapul, hiszen a párbeszéd az egyetlen értékes eszköz arra, hogy feloldjuk a feszültségeket, anélkül, hogy egész nemzetek barbár vérfürdő áldozataivá válnának. A vallások, amelyek ebben az országban, összhangban kívánnak együttműködni, nem válhatnak egészen más eredetű ellentétek tragikus ürügyévé. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy Istenhez fohászkodjék saját önző érdekeinek leplezésére” — figyelmeztetett a pápa, majd így folytatta: „Itt, Kelet kapujában, nem messze azoktól a helyektől, ahol továbbra is kegyetlenül és értelmetlenül zúgnak a fegyverek, az assisi találkozók lelkületével emelem fel szavamat. Arra kérem a vallások felelőseit, hogy utasítsák el az erőszak minden formáját, mint ami sértő Isten neve számára, és váljanak a béke és az összhang fáradhatatlan munkásaivá, tiszteletben tartva mindenki jogait.”
A nap utolsó programjaként a pápa beszédet intézett az azeri politikai, vallási, kulturális és művészeti élet vezetőihez, akik az elnöki palota Közgyűlés termében gyűltek egybe a nagy vendég fogadására.
A vallás soha nem szolgálhat arra, hogy ellentétet és gyűlöletet szítson
Az országban jelenlévő három nagy vallás, a zsidó, a keresztény és a muzulmán tanítása szerint az egyetlen Isten, akit elérhetetlensége misztériuma vesz körül, szólt az emberekhez és arra hívta fel őket, hogy vessék magukat alá akaratának. A különbözőségek ellenére közösen elhatározzuk, hogy a kölcsönös megbecsülés és jóindulat kapcsolatait kívánjuk ápolni — mondotta a pápa, utalva az Azerbajdzsánban jelenlévő vallási vezetők buzgó munkájára. Arról biztosította őket, hogy várakozással néz a három nagy egyistenhívő vallás képviselőivel való csütörtöki találkozó elé, hogy velük együtt leszögezze azt a meggyőződését: a vallás soha nem szolgálhat arra, hogy ellentétet és gyűlöletet szítson, hanem, hogy elősegítse a szeretetet és a békét. „Elég az Isten nevében vívott háborúkból! Elég szent nevének megszentségtelenítéséből! A béke követekeként jöttem Azerbajdzsánba. Amíg lesz hangom, így kiáltok: Békét Isten nevében! És ha egyik szó egyesül a másik szóval, kórus lesz belőlük, szimfónia, amely meghódítja a lelkeket, kioltja a gyűlöletet, lefegyverzi a szíveket.”
A pápa elismerését fejezte ki mindenekelőtt az ország muzulmán lakóinak, akik testvérként fogadták be más vallások híveit. Elismerés illeti meg a zsidókat is, akik bátran és kitartóan megőrizték jószomszédi hagyományaikat, végül pedig a keresztényeket méltatta, akik főleg a kereszténység kezdetekor jelentősen hozzájárultak e föld önazonosságának építéséhez. Ezen belül dicséret illeti az ortodox egyházat, amely az ateizmus pusztítása idején befogadta a katolikus egyház gyermekeit, akiket megfosztottak istentiszteleti helyeiktől és lelkipásztoraiktól, és akiket a szentségek kiszolgáltatása révén Krisztussal egyesített.
A kultúra és a művészet művelőihez szólva megállapította, hogy a szépség a lélek világossága. Az antik szerzők arra tanítanak bennünket, hogy a szép, az igaz és a jó felbonthatatlan kapcsolatban állnak egymással. A közelmúltban a materialista és új-pogány világnézet jellemezte a nemzeti kultúrák tanulmányozását. Az azeri művészek feladata, hogy ismételten felfedezzék civilizációjuk teljes gazdagságát, amely mindig időszerű értékek forrása.
A politikusokat arra figyelmeztette a szentatya, hogy hivatásuk számos veszélyt rejt magában, könnyen előtérbe kerülhet az önző érdekek keresése, a közjó kárára. A politikának becsületességre és átlátszóságra van szüksége. Ne fordulhasson elő, hogy az emberek, látva az egyre növekvő társadalmi pazarlást, veszélyes módon visszasírják a múltat. Aki elfogadja a közügyek vezetésének felelősségét, nem áltathatja magát: a nép nem felejt! Mint ahogy hálával emlékezik meg azokról, akik becsületesen a közjó szolgálatának szentelték energiájukat, úgy apáról fiúra adja azt a keserű bizalmatlanságot is, azok iránt, akik a hatalmat a csalással való meggazdagodásra használták fel.
A pápa a vallási, kulturális, művészeti és politikai élet képviselőit egyaránt a fiatalok iránti elkötelezettségre buzdította. VR/MK