II. János Pál pápa beszéde a bostoni és hartfordi egyháztartomány püspökeihez

Vatikán: Isten ajándékaként az Evangélium szolgái lettünk és hirdetjük „Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát a nemzeteknek”. Pál apostol ezen szavaival köszöntötte a szentatya szeptember 2-án csütörtökön Boston és Hartford püspökeit ötévenként kötelező ad limina látogatásuk alkalmával. A püspöki hivatással kapcsolatban a pápa kiemelt néhány nyugtalanító problémát, amellyel az egyháznak szembe kell néznie az Egyesült Államokban.
A püspöki, prófétai küldetéssel kapcsolatban a szentatya már többször felhívta a figyelmet a kultúrák evangelizálására. Hangsúlyozta: nagy kihívás ezen a téren egy gyümölcsöző találkozás megteremtése az Evangélium és az új, globális kultúra között. A pápa meggyőződése, hogy az egyház az Egyesült Államokban kulcsfontosságú szerepet tölthet be ezzel a kihívással szemben, lévén, hogy ez a most formálódó valóság a jelenkori Nyugat, sőt kifejezetten az amerikai tapasztalatok, viselkedésformák és eszmények gyümölcse. Ez az új globalizáció által meghatározott kultúra materializmusa és relativizmusa ellenére is, kétségkívül gyökereiben kötődik az emberi tapasztalat vallásos dimenziójához és küzd lelki gyökereinek újrafelfedezéséért.
Az amerikai egyház számára a kultúrák evangelizációja egyedülálló hozzájárulási lehetőséget nyújt napjaink egyházának missziójához. Tanításában, hitoktatásában és nyilvános tanúságtételében egy új igehirdetési stílus kialakítására hivatott, amely vonzóvá válik és az Evangélium igazságára alapozott világos, meggyőző választ ad a mai emberek lelki igényeire. Segíteni kell a katolikus hivőket a minden korosztályhoz szóló krisztusi üzenet teljesebb megértésében, mivel ez az üzenet képes ez emberi szív legmélyebb sóvárgásának kielégítésére.
Az amerikai egyház már régóta elkötelezetten hallatja hangját nyilvános vitákon az alapvető emberi jogok védelme érdekében, az emberi méltóság és az igazságos, jól irányított társadalom etikai követelményeiért. Egy pluralista nemzetben ez gyakorlati együttműködést igényel különböző vallású és minden jó szándékú emberrel a közjó szolgálata érdekében. Elismerését fejezte ki a szentatya az amerikai főpásztoroknak az ökumenikus és vallásközi párbeszéd terén az egyházi élet minden szintjén elkövetett erőfeszítéseikért, nemcsak a hívők közötti meg nem értés leküzdése, hanem a közös felelősségtudattal épített békés jövő elősegítéséért is. Amint azt a 2001. szeptember 11-ei tragikus események nyilvánvalóvá tették, a szolidaritáson és az emberi méltóság tiszteletben tartásán alapuló globális kultúra építése az egyik legnagyobb feladat, amellyel a mai emberiségnek szembe kell néznie. Végül is a szívek átalakulásában és az emberiség lelki megújulásában rejlik egy jobb jövő reménye és ebben a tekintetben a hívő emberek tanúságtételének, példaadásának és együttműködésének egyedülálló szerep jut.
A pápa személyes háláját fejezte ki továbbá az egyesült államokbeli hívőknek az egyház missziós tevékenységének nagylelkű támogatásáért és a misszionárius küldéséért. Bátorította őket, hogy továbbra is erősítsék a világegyházzal való szolidaritásukat. Fedezze fel az amerikai egyház az alapvető belső megújulás forrásait a misszionárius buzgóság újjáélesztésével, mindenekelőtt a hivatásébresztést, különösen a fiatalok figyelmének felkeltését az evangéliumi életforma választására.
A pápa bátorította az amerikai katolikusokat, hogy továbbra is legyenek hű tanúságtevői a krisztusi igazságnak és kegyelme erejének, mely bölcsességre ösztönöz, elsimítja a különbségeket, orvosolja a sebeket és a reményteli jövőbe mutat. Az amerikai egyházat beárnyékolták az elmúlt évek eseményei, a szexuális visszaélések kérdése és az ebből származó jelentős lelki és anyagi kihívások, károk a helyi egyházmegyékben. Támogassák papjaikat, akik sokat szenvedtek amiatt, hogy egyes papok vétkei rájuk is rossz fényt vetettek. Személyes háláját fejezte ki az amerikai papok többségének nagylelkű és önzetlen egyházi szolgálatáért, elismerését az életszentség érdekében tett mindennapi erőfeszítéseikért. Az egyház megújulása a papság megújulásától is függ. Ezért kérte a püspököket, hogy álljanak atyaként és testvérként paptársaik mellett. Végül arról biztosította őket, hogy mindig szívében hordozza őket és meggyőződését fejezte ki, hogy Isten az Evangélium számára új tavaszt készít elő és hív bennünket, hogy nyissuk ki a kaput Krisztus előtt. VR/MK