II. János Pál pápa egynapos látogatása Bosznia-Hercegovinában

Szarajevó: Hat évvel emlékezetes szarajevói, és két héttel harmadik horvátországi látogatása után a pápa ismét a balkáni térségbe utazott, hogy ezúttal a Bosznia-Hercegovinai Államszövetség – Boszniai Szerb Köztársaság – fővárosában, Banja Lukában találkozzék a döntő mértékben horvát származású katolikus hívekkel. Látogatásának közvetlen célja volt, hogy boldoggá avassa Banja Luka nagy szülöttét, Isten Szolgáját, Ivan Merz laikus középiskolai tanárt. A pápa mostani, 101. apostoli útja tágabb értelemben az 1996-ban véget ért háborúban lelkileg és fizikailag is súlyosan megsérült ország újjáépítését és a különféle nemzetiségek és felekezetek közötti benső kiengesztelődést szolgálta.
A pápa repülőgépe néhány perccel délelőtt tíz óra előtt érkezett meg a banja lukai légikikötőbe. A szentatyát a köztársaság hármas társelnökségének horvát, szerb és muzulmán elnöke, valamint Paddy Ashdown, az ENSZ szarajevói főképviselője fogadta. Egyházi részről Vinko Puljic bíboros, szarajevói érsek vezetésével jelen voltak Bosznia-Hercegovina négy egyházmegyéjének főpásztorai, köztük természetesen a vendéglátó püspök, Franjo Komarica is.
A pápa repülőtéri köszöntő beszédében az ország vezetőihez és lakosaihoz szólva arról biztosította őket, hogy ismeri az átélt hosszú próbatételüket, szenvedéseik súlyát, mely mindennapjaikat kíséri és az őket ostromló elbátortalanodás és lemondás kísértéseit. „Most mellétek állok, hogy kérjem a már eddig is oly sokat tett nemzetközi közösséget: továbbra is maradjon mellettetek és így tegye lehetővé az igazságosságban és egyetértésben gyökerező teljes biztonság létrejöttét. Saját jövőtöknek elsősorban ti vagytok az építői és az emberi, kulturális és vallási hagyományok rátok jellemző gazdagsága alkotja valódi gazdagságotokat – mondotta a pápa. Ne hagyjátok el magatokat! Biztos, az újrakezdés nem könnyű, hanem áldozatot és állhatatosságot igényel, a magvetés művészetét és a várakozás türelmét. Bízzatok Istenben és legyen bizalmatok az emberi kezdeményezések iránt is!”
Az ország társadalmi és hiteles emberi újjáépítése kapcsán a pápa leszögezte: a jövő érdekében mindezt bizalommal kell újrakezdeni, méghozzá az ember bensejéből kiindulva, a sebek meggyógyítása, a kölcsönös megbocsátás és az emlékezet megtisztítása révén. „Tudjátok azonban, hogy ez az újrakezdés lehetséges. Az ember szívében fészkel ugyanis minden jó, de sajnos éppúgy minden rossz gyökere is. Ott, a szív mélyén kell tehát megtörténnie annak a változásnak, amely révén lehetségessé válik a társadalom szövetének a megújítása és az emberi kapcsolatok helyreállítása az ország különféle erői között.”
A kormány a repülőtéri fogadáson megjelent, demokratikusan megválasztott tagjait a pápa – az előbbiek tekintetében – a rájuk nehezedő súlyos felelősségre intette: a pillanatnyi nehézségek miatt ne mondjanak le az olykor nélkülözhetetlen munkájukról és ne engedjék, hogy részleges érdekek annak fölébe kerekedjenek. Mindehhez a munkához a katolikus egyház – fiai és leányai elkötelezettsége révén – szeretne hozzájárulni, különösen is az oktatás-nevelés, az egészségügyi szolgálat és az emberi haladás előmozdítása terén, sajátos küldetés szabad gyakorlásával. Végül a pápa repülőtéri köszöntő beszédében azt kívánta az országnak, hogy a délelőtti szentmisén boldoggá avatandó Ivan Merz imádságára Bosznia-Hercegovina problémái mihamarabb szerencsésen megoldódjanak és az ország hamarosan lássa meg azon vágyakozása beteljesülését, hogy az Egyesült Európai Közösség a soraiba fogadja.
A repülőtér VIP-fogadótermében a pápa találkozott az államszövetség három társelnökével, melynek vezetője a mostani nyolc hónapos időszakra a szerb Boriszlav Paravac. A megbeszélést követően a pápa kíséretével a város peremén álló, a Szentháromságról nevezett ferences kolostorhoz hajtott. Ennek hatalmas kiterjedésű előterében gyűlt össze és töltötte meg a területet zsúfolásig már hajnal óta 50-60 ezer zarándok.
Boldoggá avatási szentmise
Fél 12-kor, rekkenő melegben kezdődött meg Ivan Merz boldoggá avatási szentmiséje a ferencesek Szentháromság kolostora melletti hatalmas mezőn. A hívek kitörő örömmel üdvözölték a soraik között gépkocsin tovahaladó és áldást osztó pápát és szívből jövő tapssal köszönték meg, hogy idős kora és gyengesége ellenére másodszor is ellátogatott hazájukba.
A szentmise elején Josip Bozanic zágrábi érsek, Franjo Komarica banja lukai püspök és a jezsuita Nagy Bozsidar (Bizidar) posztulátor kérte a pápát Isten Szolgája, Ivan Merz boldoggá avatására, akinek életrajzát a zágrábi érsek ismertette, majd ezután került sor a boldoggá avatás meghirdetésére.
„Ti vagytok a világ világossága” – kezdte homíliáját a pápa, hangsúlyozva: „Ez a jézusi szó nemcsak egy közönséges erkölcsi buzdítás, hanem egy olyan megállapítás, amely kifejezésre juttatja a keresztségben kapott elfojthatatlan igényt: e szentség révén ugyanis az ember Krisztusnak a titokzatos testébe kapcsolódik. Joggal kiálthat fel Szent Ágoston: ’Örvendezzünk és adjunk hálát, hogy nemcsak kereszténnyé, hanem Krisztussá lettünk…’ Krisztus az ’igazi világosság’, amely minden embert megvilágosít. A keresztény ember tehát arra kapott meghívást, hogy ’ennek a Világosságnak a visszfénye legyen’, miközben Krisztust követi. Ennélfogva hallgatja és átelmélkedi az ő igéjét, tudatos és aktív módon részt vesz az egyház liturgikus és szentségi életében, gyakorolja a szeretet parancsolatait – a testvérek, de elsősorban a kicsinyek, a szegények és a szenvedők szolgálatán keresztül.”
A hívek és pásztoraik köszöntésén túl a pápa testvéri üdvözletet küldött Pavle pátriárkának és a Szerb Ortodox Egyház Szent Szinódusa tagjainak, továbbá örömének adott hangot a kölcsönös megértés és tisztelet, valamint a testvéri szolidaritás felé vezető eddig megtett úton elnyert új erőért, amely ennek a térségnek örömére és reménységére szolgál. Szeretettel köszöntötte még a pápa az ország más egyházi közösségeit, valamint a helyi zsidó és iszlám felekezet híveit.
Ismét a katolikus hívekhez fordulva a szentatya biztosította őket: kitárt karokkal fogadja őket, annak jeleként, hogy milyen fontos helyet foglalnak el szívében. Imádságában szüntelenül az Úr elé tárja az életüket súlyosan megnehezítő súlyos szenvedéseiket, megosztva reményeiket egy jobb jövő iránt.
„Ebből a városból, melyet történelme során oly sok szenvedés és vér pecsételt meg, a Mindenható Istenhez fohászkodom, hogy az embernek, méltósága és szabadsága ellen a katolikus egyház fiai által is elkövetett vétkeiért bocsásson meg és mindenkit töltsön el a kölcsönös megbocsátás óhajával. Csak az igazi kiengesztelődés légkörében nem lesz hiábavaló a megannyi ártatlan áldozat emlékezete és így az áldozatuk arra bátorít bennünket, hogy a testvériség és a megértés új kapcsolatait építsük” – mondta a pápa, majd rámutatott: a boldoggá avatott Ivan Merz példája azt tanítja, hogy az isteni világosságtól áthatott „igaz ember” válik valóban világító és meleget adó fáklyává. A ragyogó képességű fiatalember gazdag, természetes tehetségét képes volt megsokszorozni és így ért el számos emberi sikert: azt mondhatjuk, hogy sikeresen élt. „De nem ezért iktatjuk a boldogok sorába, hanem sokkal inkább az Isten előtt elért sikereiért. Életének leghőbb vágya ugyanis az volt, hogy soha ne feledkezzék meg Istenről és hogy mindig egyesüljön vele: Tevékenysége során mindig Jézus Krisztus ’fölséges ismeretét’ kereste.”
A liturgia iskolájában Ivan Merz a keresztény nagykorúság teljességéig gyarapodott és hazája liturgikus megújulásának egyik úttörője lett. A szentmisén való részvétel és a szentáldozás révén lett a fiatalok apostola. Nem véletlenül lett a jelszava: „Áldozat – Eucharisztia – Apostolkodás”. Keresztségének hivatástudatában a szentség felé vezető utat járta be.
Beszéde végén a pápa a fiatalokhoz fordulva arra emlékeztetett, hogy Ivan Merz neve élet- és akcióprogramot jelentett a fiatal katolikusok nemzedékének, amit ma is folytatni kell. „Hazátok és egyházatok – kedves fiatalok – nehéz időket élt át és most azon kell munkálkodni, hogy újrakezdjétek az életet a maga teljességében. Arra kérlek, ne engedjetek annak a kísértésnek, mely elbátortalanít benneteket, sokkal inkább szaporítsátok meg kezdeményezéseiteket annak érdekében, hogy Bosznia-Hercegovina újból a megbékélés, a földi találkozás és a béke földje legyen. E térség jövője ugyanis tőletek is függ! Ne keressetek másutt kényelmes életet, ne meneküljetek el a felelősségtek elől, arra várva, hogy majd mások oldják meg a problémátokat, hanem eltökélten szegezzétek szembe a rosszal a jó erejét. Boldog Ivan Merzhez hasonlóan ti is keressétek a személyes találkozást Krisztussal, aki új fénnyel világítja meg életeteket.”
Utolsó szavaiban a pápa az Atyaisten minden emberi érzést meghaladó békéjét kérte a hívek számára, amely béke megőrzi szívüket és lelküket az Isten és Isten Fia, Jézus Krisztus ismeretében és szeretetében. Ez a pápa imádsága és jókívánsága Boldog Ivan Merz közbenjárásáért – Bosznia-Hercegovina összes népe számára.
A szentmise végén, az Úrangyala imádság előtt a pápa az új boldognak a Szűzanya iránti gyengéd tiszteletéről emlékezett meg, majd öt különféle nyelven, köztük magyarul is köszöntötte a boldoggá avatásra érkezett zarándokokat. VR/MK
Az új boldog, Ivan Merz életrajza
Ivan Merz 1896-ban született Banja Lukán. Édesapja cseh nemzetiségű katonatiszt, édesanyja magyar zsidó származású volt. Egy éven át a wiener-neustadt-i katonai akadémián tanult, majd beiratkozott a bécsi egyetem tanári szakára. 1916. márciusában besorolták a hadseregbe. Először Grazban szolgált, majd az isonzói frontra küldték. A háborús tapasztalat nagymértékben hozzájárult gyors lelki érlelődéséhez. A szörnyűségek láttán Isten kezébe helyezte sorsát és minden erejével a keresztény tökéletességre törekedett. A háború után visszatért Bécsbe, ahol folytatta tanulmányait. 1920-ban negyvennapos lelkigyakorlatot végzett a mödlingi Steyler missziósházban, amely sorsdöntő lett a fiatalember számára. Ezt követően a párizsi Sorbonne-n tanult, ahol filozófiából doktorált. 1922-től Zágrábban gimnáziumi tanárként működött, francia nyelvet és irodalmat tanított, majd a zágrábi egyetemen is ledoktorált. Hamarosan ismertté vált, mint az ifjúság apostola, mivel bekapcsolódott a „Fiatal horvát katolikusok ligájába”, majd a „Sasok horvát ligája” munkájába. Szorgalmazta továbbá a liturgikus megújulást, négy évtizeddel megelőzve a II. Vatikáni zsinat irányelveit. Tevékenységét számos értetlenség, különféle nehézségek kísérték, amelyekkel csodálatra méltó nyugalommal nézett szembe. Erejét a szüntelen imából, az Istennel való egységből merítette. Meggyőződéssel hangoztatta, hogy a lelkek üdvösségének leghatásosabb eszköze az Istennek felajánlott szenvedés, ezért minden testi-lelki szenvedését, majd fiatal életét is apostoli kezdeményezései sikeréért, szeretett „Sasmadaraiért” ajánlotta fel. 32 éves korában, 1928. május 10-én hunyt el Zágrábban, életszentség hírében. Tervét halála után Marica Stankovic valósította meg, amikor megalapította a „Krisztus Király Munkatársnőinek Egyesületét.” Ivan Merz boldoggá avatási eljárását 1958-ban kezdték meg. A leendő boldog földi maradványai a zágrábi Jézus Szíve-bazilikában nyugszanak. VR/MK
Adatok Bosznia-Hercegovina vallási életéről
A jelenleg közel négymillió lakost számláló Bosznia-Hercegovina lakosainak 43 százaléka muzulmán bosnyák. 31 százaléka ortodox szerb, 11 százaléka többségében katolikus horvát, míg a maradék 15 százaléka egyéb más felekezetű, illetve vallástalan. A háború kétségtelenül legnagyobb vesztese a horvát lakosság, ennek megfelelően négy év alatt 530 ezerről 120 ezerre sorvadt. Nagy veszteségek érték a bosznia-hercegovinai katolikus egyházat is: összesen 99 templomot teljesen leromboltak, míg 127-et súlyosan megrongáltak. Hat kolostort tettek a földdel egyenlővé a bombák és az aknák, 21 másikat megrongáltak, 23 plébániaközpontot pusztítottak el, 60-at megrongáltak. 450 ezerre tehető azon katolikus hívek száma, akiket otthonaik elhagyására kényszerítettek. A háború során egy szerzetesnővért és kilenc papot, köztük három ferences szerzetest öltek meg.
A 2001-es hivatalos vatikáni adatok szerint 583 pap és szerzetes, valamint 508 szerzetesnő működik az országban. Számuk a hívek jelentős fogyatkozása ellenére a háború vége óta jelentősen, 10 százalékkal növekedett. VR/MK