„Megosztani velük dicsőségedet, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egy legyenek ők is. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél” – Szent János evangélista ezen szavaival kezdődik II. János Pál pápa és Teoctist romániai ortodox pátriárka közös nyilatkozata. „Róma városában, Péter és Pál apostolok sírjánál a pápa és a pátriárka békecsókot váltanak, attól a tekintettől kísérve, aki őrködik egyháza fölött, és aki mindkettőjük lépéseit vezeti. Ez a találkozó beilleszkedik azoknak a kiengesztelődési gesztusoknak a vonalába, amelyekre Bukarestben került sor 1999. májusában, miközben szívükben ismét felhangzik a hívek tömegeinek spontán és megrendítő, egységet sürgető kiáltása: Unitate, unitate! Lépjetek egységre! Ez a felhívás Jézus imáját visszhangozta: legyenek mindnyájan egy!” – olvasható a közös közleményben, amely így folytatódik: „A mai találkozó megerősíti elkötelezettségünket, hogy imádkozzunk és munkálkodjunk minden Krisztus-tanítvány teljes és látható egységének megvalósításáért. Célunk és hő vágyunk a teljes szeretetközösség, ami nem jelent beolvadást, hanem igazságban és szeretetben megvalósuló közösséget. Olyan visszafordíthatatlan útról van szó, amelynek nincs alternatívája: ez az egyház útja.” A dokumentum leszögezi: „Romániában a keresztény közösségek még mindig magukon viselik annak a szomorú történelmi kornak a jegyeit, amely során tagadták a Megváltó nevét és fenségét. Még ma is gyakran nehézségekkel néznek szembe, hogy leküzdjék ezeknek az éveknek a negatív hatásait. Ez a mai találkozó egyben legyen példa arra, hogy a testvéreknek ki kell engesztelődniük egymással, hogy közösen találják meg a kölcsönös megértés módszereit. A pápa és a pátriárka arra szólítják fel mindazokat, akik ugyanazon a román földön élnek, hogy a problémákra találjanak igazságos és szeretetteljes megoldásokat. Az őszinte párbeszédhez szükség van a múltból származó konfliktusok, félreértések és gyanakvások leküzdéséhez, hogy történelmünknek ebben a döntő szakaszában Románia keresztényei a béke és a kiengesztelődés tanúivá válhassanak. A két egyház közötti kapcsolatok tükrözzék a Krisztusban megvalósuló valós és mély szeretetközösséget, amely már ma is létezik, bár még nem teljes. A két egyház örömmel ismeri el, hogy követi az osztatlan egyház hagyományát, amelynek középpontjában az eucharisztia áll, és amelyről a naptárban a közös szentek tanúskodnak. Az elmúlt század számos hitvallója az elnyomás és az üldöztetés során szintén a remény csírái a jelen nehézségek között. A teljes szeretetközösségre való törekvés táplálása érdekében – a még fennálló tanbeli különbségek ellenére – konkrét eszközöket kell találni, mindenekelőtt rendszeres konzultáció révén. A másik meghallgatása a párbeszéd, a folyamatos kölcsönös tájékoztatás révén lehet kielégítő megoldásokat találni a súrlódási pontok enyhítésére. Szükséges ennek a folyamatnak a megerősítése, hogy a hit teljes igazsága közös örökséggé váljon, amelyben mindkét egyház osztozik. Irányelveket kell meghatározni az evangelizálásra, amelyre olyan nagy szükség van az állami ateizmus sötét korszaka után. A két egyház egyetért minden nép vallási és kulturális hagyományainak elismerésében, miközben hangsúlyozza a vallásszabadságot. Az evangelizálást nem lehet versengésre építeni, hanem kölcsönös tiszteletre és együttműködésre kell alapozni, amely elismeri mindegyik fél szabadságát arra, hogy saját meggyőződése szerint, vallási hovatartozásának tiszteletben tartásával éljen.” A nyilatkozat megállapítja: „A pánortodox konferencia és a II. Vatikáni zsinat óta Kelet és Nyugat ígéretes közeledésének lehetünk tanúi. Ennek alapja az ima, a párbeszéd és a mély szeretetközösség pillanatai. Ezért a pápa és a pátriárka aggódással tekint azokra a nehézségekre, amelyek jelenleg a katolikus és az ortodox egyház között teológiai párbeszéd fenntartása érdekében felállított nemzetközi vegyesbizottság munkájában fellelhetők.” A két egyházfő kívánsága, hogy ne hagyjanak figyelmen kívül egyetlen kezdeményezést sem, amely a teológiai párbeszéd újrafelvételére irányul.
A dokumentum leszögezi: „Az egyház nem önmagába zárt valóság, nyitott a világ felé. Az új lehetőségek, amelyek egy már egyesült, határait megnyitni készülő Európában nyílnak, olyan kihívást jelentenek, amellyel Kelet és Nyugat keresztényeinek közösen kell szembenézniük. Minél egységesebben tesznek tanúságot az egyetlen Úrról, annál inkább teret nyitnak Európa keresztény lelkiségének, az életszentségnek, az emberi méltóságnak és az alapvető jogoknak, az igazságnak, a békének, a kiengesztelődésnek, a család és a teremtés védelme értékeinek. Egész Európának szüksége van arra a kulturális gazdagságra, amelyet a kereszténység teremtett meg. Románia ortodox egyháza kapcsolatteremtő központ Kelet termékeny szláv és bizánci hagyományai és a római egyház között, amely latin mivoltában Krisztus egyetlen egyházának nyugati hangja. A két egyháznak együtt kell működniük a harmadik évezredben. Az egyház szép hagyománya szerint a helyi egyházak testvéregyháznak nevezik egymást. Megnyílni ennek a dimenziónak annyit jelent, mint együttműködni azért, hogy Európa ismét visszakapja legmélyebb ethoszát, valóban emberi arculatát. Ebben a távlatban a pápa és Teoctist pátriárka azért fohászkodnak az Úrhoz, hogy mindkét egyház méltó legyen Krisztus Testének építésére, mindaddig, amíg mindannyian el nem jutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk Krisztus teljességének mértékében” – zárul II. János Pál pápa és Teoctist román ortodox pátriárka közös nyilatkozata. VR/MK
