II. János Pál pápa homíliája Batthyány László boldoggá avatási szentmiséjén

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindannak, aki hisz benne, örök élete legyen” (Evang előtti ének vö. Jn 3,16). Nagyböjt harmadik vasárnapja liturgiája ezen szavai arra hívnak minket, hogy a hit szemével elmélkedjünk arról a nagy misztériumról, amelyet húsvétkor ünneplünk. Ez Isten szeretetének teljes és végérvényes ajándéka, amelyet Jézus halálával és föltámadásával valósított meg. A megváltás misztériumát, amelyben való részesedésre minden hívő meghívást kapott, rendkívüli módon élték meg az új boldogok, akiket ma örömmel az oltár dicsőségére emeltem: Pierre Bonhomme áldozópap, a Kálváriáról Mi Asszonyunk Nővérek Kongregációjának alapítója, María Dolores Rodríguez Sopena szűz, a Dolores Sopena Nővérek alapítója, María Caridad Brader szűz, a Szeplőtelen Mária Ferences Nővére Kongregációjának alapítója, Juana María Condesa, a Szeplőtelen Mária Szolgálóleányai Kongregációjának alapítója és Batthyány-Strattmann László világi, családapa. „Az Úr parancsa világos, fényt gyújt a szemnek” (Zsolt 18,10). Ez jól illik Pierre Bonhomme atyára, aki Isten szavának hallgatásában Urunk kínszenvedéséről való elmélkedésben találta meg az útmutatást arra, hogy benső kapcsolatban éljen Krisztussal és hogy kövesse példáját Mária vezetésével. A Szentírásról való elmélkedés volt lelkipásztori tevékenységének semmi máshoz nem hasonlítható forrása, különösen a szegényekről, a siketnémákról és a fogyatékosokról való gondoskodását illetően. Számukra hozta létre a Kálváriáról nevezett Mi Asszonyunk Nővérei Intézetet. Az új boldog példája nyomán mi is mondhatjuk: „Példaképem Jézus Krisztus, mivel az ember arra kíván hasonlítani, akit szeret.” Bárcsak Bonhomme atya arra buzdítana bennünket, hogy a Szentírás jó ismerőivé válnánk, hogy szeressük az Üdvözítőt és fáradhatatlan tanúi lehessünk szavaink és életünk által. „Én vagyok az Isten, aki kiszabadítottalak téged Egyiptomból, a szolgaságból” (Kiv 20,1). A Sínai-hegyi nagy kinyilatkoztatás annak a tanúbizonysága, hogy Isten megszabadít bennünket mindenféle szolgaságtól, hogy aztán megajándékozzon bennünket méltósága teljességével, egyszülött Fia, Jézus Krisztus megváltó misztériumában. Hogyan tehetnénk meg azt, hogy ne közvetítsük ezt a magasrendű üzenetet, főként azoknak, akik nem ismerik az evangéliumot? Dolores Rodríguez Sopena felismerte annak szükségességét, hogyan tegye jelenvalóvá Krisztus megváltásának hírét a munka világában. Ezért azt tűzte ki célul, hogy Jézus Krisztusban minden embert egyetlen családdá tegyen. Ez a szellem az új boldog három alapításában öltött testet: a Sopena laikusok mozgalmában, a hitoktató dámák intézetében, akiket ma Sopena katekétáknak neveznek, és a Sopena szociális és kulturális központban. Mindezek Spanyolországban és Latin-Amerikában olyan lelkiség elterjedésén fáradoznak, amely elősegíti az igazságosabb világ építését, hirdetve Jézus Krisztus üdvözítő üzenetét. „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki Isten ereje és bölcsessége…” – idézte a pápa a Második olvasmány Szent Pál Első korinthusi leveléből vett szavait. A keresztény embernek mindenkor kötelessége, hogy hirdesse az Urat, anélkül, hogy elbátortalanodna a nehézségektől, bármely nagyok legyenek is azok. A történelem folyamán számtalan férfi és nő hirdette Isten országát az egész világon. Köztük volt María Charitas Brader nővér, a Szeplőtelen Mária Missziós Ferences Kongregáció alapítója. A svájci María Hilf szemlélődő kolostorából misszióba indult, hogy előbb Ecuadorban, majd Kolumbiában életét teljesen azoknak a népeknek az evangelizálására szentelje, az isteni Gondviselésre hagyatkozva hozott létre iskolákat és otthonokat, főként szegénynegyedekben, és ezáltal nagyon mély eucharisztikus tisztelet terjesztője volt. Halálakor ezt hagyta meg nővértársainak: „Folytassátok a kongregáció által végzett jótetteket, szegények iránti szeretetszolgálatot, legyetek szeretettel egymás iránt, és hűségesek a püspökökhöz és a papokhoz.” Mindez nem a legszentebb tanítás az Isten és a felebarátok iránti szolgálatból? „Hat napon át dolgozzál, de a hetedik nap legyen a nyugalom napja az Úrnak, a te Istenednek” (Kiv 20,9.10). Az Kivonulás könyvéből vett olvasmány, amit hallottunk, emlékeztet minket a munka kötelességére, hogy erőfeszítésünkkel együttműködjünk a Teremtő művében és így egy jobb és emberibb világot alkossunk. Kétségtelenül a XIX. században a nő bevonása a fizetett munkába megnövelte azokat a veszélyeket, amelyek az ő hitéletét és méltóságát is érintették. Ebből indult el az új boldog, Juana María Condesa, akit különleges vallási érzék mozgatott. Mélységesen keresztény fiatalsága volt, mindennap ott volt a szentmisén a Patriarca templomában, állhatatos imádsággal növelte a hitét. Így készült föl arra, hogy teljesen Isten szeretetére bízza magát, megalapítva a Szeplőtelen Szűz Mária Szolgái Kongregációját, amely hűségesen az ő karizmájához, elkötelezettséggel munkálkodik a dolgozó nők felemelésén. „Isten gyöngesége erősebb, mint az emberek” (1 Kor 1,25). Pál apostolnak e szavai tükröződtek vissza boldog Batthyány-Strattmann László jámborságán és életstílusán, aki családapa és orvos volt. Nemesi őseinek gazdag örökségét értékesítve ingyen gyógyította a szegényeket és két kórházat is épített. Érdeklődését nem az anyagi javak töltötték ki, de nem is a siker és a karrier volt életcélja. Ezt tanította és élte családjában, így lett gyermekei számára a legjobb hithirdető. Mindehhez a lelki erőt az Eucharisztiából merítette. Bárkinek rámutatott, mit jelent az isteni Gondviselés, aki őt élete és küldetése e forrásához vezette. Boldog Batthyány-Strattmann László sosem helyezte a földi gazdagságot a valódi, égi gazdagság elé. A családi életben bemutatott életpéldája és a nagylelkű, keresztény szolidaritása legyen bátorítás mindannyiunknak arra, hogy az evangéliumot hűségesen kövessük! Az új boldogok életszentsége buzdítson minket is az evangéliumi tökéletességre, arra, hogy Jézus szavait életre váltsuk. Bizonyosan ez egy aszketikus parancs útiránya, ám megvalósítható mindannyiunk számára. A Szent Szűz, Mindenszentek Királynője tartson meg minket anyai közbenjárásával! Ezek az új boldogok pedig vezessenek minket az életszentség felé! Ámen. Fordította: Pákozdi István. MK