II. János Pál pápa katekézise a 118. zsoltárról

Aki követi Isten parancsolatait, olyan úton jár, amely békéhez, kiegyensúlyozott lelkiismerethez vezet, és megnyitja a nyolc boldogság kapuit már ebben az életben.

A zsoltár 22 versszaka megfelel a héber abécé betűinek és a teljességet fejezi ki. A Szentatya a Nun címet viselő versszakot elemezte, amelynek első sorát a fény ragyogja be: „Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon”. Az ember élete útján gyakran sötét szakaszokon halad át, de a sötétséget váratlanul megvilágítja Isten szavának ragyogása. A zsoltáros imájában felidézi az élet szenvedéseit és veszélyeit, de nem felejti el Isten törvényét.

Az Istent kereső hívő egész életében ki van téve a megpróbáltatásoknak, az üldöztetésnek, a bűnösök csapdát állítanak fel számára. A keresztény pedig tudja, hogy mindennap fel kell vennie keresztjét és folytatnia kell keresztútját a Kálvária felé. Ennek ellenére az igaz ember érintetlenül megőrzi hűségét, nem felejti el Isten törvényét, nem tér le a helyes útról.

A keresztények biztosak abban, hogy maga Krisztus vezeti őket földi zarándoklatukon, ahogy ezt János evangéliumában olvashatjuk: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága”.

VR/MK