II. János pál pápa katekézise a 44. zsoltárról

Október 6-án, a szerdai általános kihallgatáson II. János Pál pápa, folytatva a vesperás liturgiájáról szóló katekézisét, a 44. zsoltárhoz fűzte gondolatait. Az ima első része a király menyegzőjét mutatja be, majd hitvesére irányítja tekintetünket. A zsoltár tehát minden jegyespárnak szól, akik buzgón és bensőségesen élik meg házasságukat.

A házasság Szent Pál szerint egy nagy misztérium jele, mégpedig az Atya emberiség iránti szeretetének, és Krisztus egyháza iránti szeretetének jelképe. A judaista hagyomány a zsoltár királyában a dávidi Messiást fedezte fel, míg a kereszténység a himnuszt Krisztust dicsőítő énekké alakította át. A király hitvesét az udvari költő, a zsoltár szerzője mély átérzéssel mutatja be.

A föníciai városra, Tíruszra való utalásból arra következtethetünk, hogy külföldi hercegnőről van szó. Sajátos jelentőséget kap ezáltal az a felszólítás, hogy a menyasszony feledje el népét és atyjának házát, amelyet elhagyott, hogy csatlakozzon jövendőbeli férjéhez. A pápa rámutatott: a házastársi hivatás nagy fordulatot jelent az ember életében, és gyökeresen megváltoztatja azt, ahogy erről már a Teremtés könyvében is olvashatunk: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”.

A zsoltárban a királyi menyasszony násznépe kíséretével együtt halad a vőlegény felé, ajándékokat hozva az uralkodónak, akit elbűvöl leendő hitvesének ragyogó szépsége. A zsoltáros magasztalja a menyasszony szépségét, amelyet még jobban kiemel aranyból szőtt, drágakövekkel ékesített esküvői ruhájának pompája.

A Biblia gyakran ábrázolja a szépséget úgy, mint Isten ragyogásának visszatükröződését, a fényes öltözék is a belső világosságnak, a lélek tisztaságának a kifejezése. A szépségen túl a himnusz magasztalja az örömet is, amelyet a menyasszony kíséretében lévő hajadonok, barátnők ujjongása, vidám éneke juttat kifejezésre. Ez az őszinte öröm sokkal több, mint egyszerű vidámság, a szeretet megnyilvánulása, amely együtt örvend a szeretett személlyel.

A zsoltár záró sorai, jókívánságai, a házasság természetéből fakadó termékenységre utalnak. „Õseid helyébe fiaid lépnek, fejedelmekké teszed őket országok felett.” Az uralkodó ház és az egész emberiség jövője biztosítva van azáltal, hogy a házaspár gyermekeknek ad életet. Ez a téma különösen időszerű napjainkban, amikor a világ nyugati része gyakran képtelen arra, hogy létét a jövőre bízza új nemzedékeken, új életeken keresztül, hogy ők folytassák a népek civilizációit, és megvalósítsák az üdvösségtörténetet – mondta a Szentatya.

Végül a pápa emlékeztetett rá: „Az egyházatyák közül többen Máriára vonatkoztatták a királyi menyasszony képmását, aki részesült a világ megváltásának dicsőséges angyali üdvözletében. A Mennyek Királynője közbenjárása által, nyissuk meg szívünket az Atya szeretete nagy misztériumának, miközben elkötelezzük magunkat Urunk, Jézus Krisztus követésére.”

VR/MK