II. János Pál pápa katekézise a 44. zsoltárról

A szeptember 29-ei, szerdai általános kihallgatás során II. János Pál pápa a 44. zsoltárhoz fűzte elmélkedését. A Királyi menyegzős énekként ismert zsoltár nyitósora: „Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak” – meghatározza a himnusz alaphangulatát. Az udvari írnok, aki a zsoltár szövegét megszerkesztette, már az első sorban utal rá, hogy a héber uralkodó tiszteletére írt ódáról, sőt menyegzős énekről van szó.

A Szentírás-szakértők megkísérelték, hogy megállapítsák a zsoltár történelmi vonatkozásait, különös tekintettel a föníciai város, Tirusz királynőjére tett utalás alapján, de egészen pontosan soha nem sikerült azonosítani a himnuszban szereplő királyi párt. Mindenesetre egy zsidó királyról van szó, és ez lehetővé tette a judaista hagyomány számára, hogy a szöveget a Messiás-királyra alkalmazza, a zsoltár keresztény olvasata pedig a királynő jelenléte révén, mariológiai távlatokra is lehetőséget nyújt.

A zsoltáros ünnepélyes leírást ad a királyi származású vőlegényről, aki harci öltözetben, mirha és áloé illattól övezve, fényes udvartartás kíséretében jelenik meg, miközben elefántcsonttal gazdagon díszített termekben zeneszó ünnepli érkezését. A sorok utalnak a királyi trónra és jogarra is, a hatalom két fontos jelképére. A vőlegény szépsége belső, lelki ragyogásának és az isteni áldásnak a jele – mondta katekézisében a pápa: „Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül”. A keresztény hagyomány éppen ebből a verssorból kiindulva jeleníti meg Krisztust a tökéletes ember példaképeként. Napjaink világában, amelyet gyakran torzít el a rossz és a rútság, ez a kép felszólítás arra, hogy visszataláljunk a szépség útjára a hitben, a teológiában és a társadalmi életben, hogy eljuthassunk az isteni szépségig.

A valódi szépség azonban soha nem öncélú, hanem szoros kapcsolatban áll az igazságossággal. Zsoltárunkban az uralkodó „hűségért, alázatért és igazságért” száll síkra, szereti az „igazságosságot” és gyűlöli a „jogtalanságot”, jogara az „igazság jogara”. Az igazi szépség mindig társul a jósággal és az életszentséggel, és így felragyogtatja világunkban a jó, a csodálatra méltó és igazságos Isten fénylő arculatát.

A szentírási szakértők szerint a zsoltárban szereplő Isten megszólítás magát a királyt illeti meg, mivel az Úr szentelte fel: „A trónod, Isten, mindörökké áll.”

A krisztológiai olvasat szerint az Úr, az egyetlen Király maga Isten: a Zsidókhoz írt levél a zsoltárt Krisztusra alkalmazza, és habozás nélkül elismeri az Isten dicsőségébe belépett Fiú maradéktalan, nemcsak jelképes istenségét.

VR/MK