A november 17-ei, szerdai általános kihallgatáson II. János Pál pápa, folytatva katekézis-sorozatát a vesperás liturgiájáról, a 66. zsoltárhoz fűzte gondolatait.
A Szentatya hangsúlyozta: az aratási hálaének a Teremtőt dicséri a föld ajándékaiért, amelyek az isteni áldás jelképei és szorosan kapcsolódnak az emberi történelemhez. A természet gyümölcseiért mondott hála alkalom arra, hogy a zsoltáros újból és újból kérje Isten áldását népére. A Föld minden nemzete forduljon Izraelhez, és rajta keresztül keresse az üdvözítő Istent. Az ima tehát egyetemes és missziós távlatokat mutat, az Ábrahámnak adott isteni ígéret nyomában: „Általad nyer áldást a Föld minden nemzetsége”.
Az Izrael számára esdekelt isteni áldás konkrétan a földek termékenységében, vagyis az élet ajándékában nyilvánul meg. Az áldás témája visszatér a zsoltár utolsó soraiban is, amikor a zsoltáros így énekel: „A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa”.
Ennek az áldásnak köszönhetően – amelyért Izrael esedezik – az egész emberiség megismerheti az Úr útját és üdvösségét. Minden kultúra és minden társadalom részesedik annak kinyilatkoztatásában, hogy Isten ítélkezik a népek felett és kormányozza a nemzeteket a Föld minden részén, az igazságosság és a béke távlatai felé irányítva őket.
Ez a 66. zsoltár legfontosabb üzenete, amely az Ószövetség számos más prófétai sorában is megtalálható. Ez lesz az a keresztény tanítás, amelyet Szent Pál felvázol, amikor arra emlékeztet, hogy a minden nép számára elhozott üdvösség a misztérium, vagyis az isteni üdvösségterv középpontja: „a pogányok Jézus Krisztusban társörökösök, tagjai az egy testnek és együtt részesülnek az ígéretben az Evangélium által”.
Izrael azért fohászkodik Istenhez, hogy minden nemzet vegyen részt dicsőítésében: „Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged!”
A zsoltárosnak ez a kívánsága megelőlegezi Szent Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt levelének sorait, utalást arra a falra, amely a jeruzsálemi templomban a zsidókat elválasztotta a pogányoktól: „Ti, akik messze voltatok, Jézus Krisztusban közel jutottatok Krisztus vére által. Õ a mi békességünk, aki a kettőt egyesítette, és a közbeeső válaszfalat ledöntötte .Most tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek háza népe”.
Szent Pál tanításának lényege tehát az, hogy romboljuk le a megosztottság, a gyűlölködés, az ellenségeskedés falait, hogy Isten gyermekeinek családja ismét megtalálja az összhangot, és összegyűljön az egyetlen asztal körül, áldja és dicsőítse a Teremtőt azokért az ajándékokért, amelyeket megkülönböztetés nélkül szétoszt mindenkinek.
A keresztény hagyomány a 66. zsoltárnak krisztológiai és mariológiai olvasatot ad. Az egyházatyák számára a föld, amely gyümölcsöt ad, nem más, mint Szűz Mária, aki világra hozza Krisztust, aki egyidejűleg ember és Isten – fejezte be szerdai katekézisét a Szentatya.
VR/MK