II. János Pál pápa katekézise a megtestesülés misztériumáról

Január 2-án, szerdán délelőtti katekézisében II. János Pál pápa folytatta elmélkedését a megtestesülés nagy misztériumáról, utalva János evangélista kifejezésére: „Az Ige testté lett.”

A megtestesülés azt jelenti, hogy Isten Fia teljesen és maradéktalanul magára vette az emberi természetet, hogy megvalósítsa üdvösségünket. A Katolikus Egyház katekizmusa emlékeztet rá, hogy az Isten Fia igazi megtestesülésébe vetett hit a keresztény vallás „megkülönböztető jele.” Ezt valljuk a niceai-konstantinápolyi hitvallásban is: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett.”

Isten Fia születésében a keresztények elismerik, hogy a magasságos Isten végtelen szeretettel hajol le az emberre és az egész teremtésre, a megtestesüléssel Isten meglátogatja népét: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét” — olvassuk Lukács evangéliumában. Látogatása sohasem hatástalan: megszabadít a megpróbáltatásoktól, reményt ad, üdvösséget és örömet hoz. Jézus születéstörténetében olvashatjuk, hogy a várt Üdvözítő érkezésének örömteli hírét Isten angyala elsőként szegény pásztorok csoportjának viszi el.

Isten jóindulatát és gyengédségét a kicsik, az alázatosak iránt, akik számára megnyilatkozik, és akik általában nagyobb készséggel ismerik el és fogadják be. A pásztoroknak adott jel, Isten végtelen fölségének egy gyermekben való megnyilvánulása, tele van reménnyel és ígérettel: „Ez a jele: kisdedet találtok pólyába és jászolba fektetve.” Az üzenet azonnal visszhangra talál a pásztorok egyszerű és készséges szívében. Késlekedés nélkül sietnek tehát, hogy felkutassák a megadott jelet és így az evangélium első misszionáriusaivá válnak.

Környezetükben terjesztik Jézus születésének jó hírét. Ezekben a napokban többször is hallgattuk az angyalok betlehemi énekét: „Dicsőség mennyben az Istennek és békesség a Földön az Isten kedveltjeinek.” Ez az ének terjedjen el korunkban is, amelyet a nagy remények és minden téren rendkívüli nyitások jellemeznek, de amely tele van feszültségekkel és nehézségekkel. Ahhoz, hogy az új évben az emberiség nagyobb és biztosabb léptekkel haladhasson a béke útján, mindenki tényleges közreműködésére van szükség.

A pápa utalt arra, hogy január elsején, a Béke-világnapján hangsúlyozni kívánta azt a kapcsolatot, amely a béke, az igazságosság és a megbocsátás között fennáll. Valóban, „nincs béke igazságosság nélkül és nincs igazságosság megbocsátás nélkül.” Mindenkiben növekedjék tehát a kiengesztelődés vágya, a megbocsátásra irányuló őszinte szándék — szögezte le a szentatya, majd így fejezte be katekézisét: „Az egész év során buzgón imádkozzunk Istenhez a béke és a testvériség ajándékáért, különös tekintettel a Föld legválságosabb térségein.

Lépjünk be tehát az új évbe bizalommal, kövessük Máriát a hitben és engedelmességben. Maga Isten valósítja meg egyszülött Fia révén az egész emberiség számára a teljes és végleges üdvösséget. Szemléljük a Szűzanyát, miközben karjai közé zárja Jézust, hogy minden embernek felkínálja Fiát. Hozzá hasonlóan őrizzük meg szívünkben azokat a nagy dolgokat, amelyeket Isten visz végbe mindennap a történelemben. Ezáltal megtanuljuk, hogyan ismerjük fel a mindennapi élet szövetségében az isteni Gondviselés szüntelen beavatkozását, amely mindenkit bölcsességgel és szeretettel vezet”.

VR/MK