II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta a Vatikán tisztviselőit

Vatikán: Szombaton délelőtt a szentatya kihallgatáson fogadta a bíborosi testület, a Pápai Ház, a római kúria és prelátus tagjait, akikkel a szokásnak megfelelően kölcsönösen kicserélték a karácsonyi jókívánságokat.
„Cum Maria contemplemur Christi vultum – Máriával szemléljük Krisztus arcát” – kezdte beszédét a pápa, és egyúttal köszöntötte Joseph Ratzinger bíborost, a bíborosi kollégium új dékánját, miközben jókívánságait fejezte ki Bernardin Gantin bíborosnak, megköszönve az Apostoli Széknél végzett munkáját. „Számomra különösen jelentőségteljes ez a karácsony, mert beléptem pápaságom 25. évébe. Ez a körülmény késztet arra, hogy veletek együtt mondjak köszönetet az Úrnak azokért az ajándékokért, amelyeket e hosszú időszak során kaptam tőle az egyetemes egyház szolgálatában. Szívélyes köszönetemet fejezem ki nektek is, akik nap mint nap velem együtt dolgoztok, szakértelemmel és szeretettel működtök velem együtt.”
A találkozónak sajátos jelleget kölcsönöz az a tény, hogy a Rózsafüzér évében kerül rá sor, amelynek az a célja, hogy a keresztény közösséget ennek az imának az újra felfedezésére buzdítsa, követve a II. Vatikáni zsinat teológiai és lelkiségi útmutatásait. A Rózsafüzér ugyanis kifejezetten Krisztus-központú Mária-ima. A szentatya utalt rá, hogy az elmúlt hónapok felidézését a Rózsafüzér szemszögéből kívánja megtenni, vagyis olyan szemlélődő tekintettel, amely az eseményekben felfedezi Krisztus jelenlétét. „Hogyan felejthetnénk el, hogy Krisztus arcán a vonások továbbra is fájdalmasak azok miatt az ellentétek miatt, amelyek a világ annyi részét vérrel áztatják, és azok miatt, amelyek kirobbanással fenyegetnek?” – tette fel a kérdést a pápa. Ezek közé tartozik a szentföldi helyzet, de nem kevésbé pusztító a többi, ún. „elfelejtett” háború sem. A terrorizmus tovább szedi áldozatait, és újabb árkokat ás. E vértől áztatott láthatár arra készteti az egyházat, hogy továbbra is hallassa hangját és fohászkodjon az éghez. Erre került sor január 24-én, az Assisiben megrendezett béke-imatalálkozó során, amelyen a különböző vallások képviselői közös tanúságot tettek békeküldetésükről, amely sajátos kötelessége mindenkinek, aki hisz Istenben. Továbbra is erőteljesen kell kiáltanunk, hogy a vallások a békét szolgálják. „Ezt az igazságot megismételtem a január elsejére írt békeüzenetemben is, felidézve Boldog XXIII. János pápa Pacem in terris k. enciklikáját, amely 40 évvel ezelőtt, 1963. április 11-én jelent meg” – mondta a szentatya, majd így folytatta: „Krisztus arca! Ha szemlélődő tekintettel nézünk körül, nem nehéz felidéznünk ragyogását a teremtett világ szépségében. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk észrevenni azt a pusztítást, amelyet az emberi gondatlanság képes okozni a környezetben.”
Egyéb témát érintve a pápa elégedetten állapította meg, hogy az egyház ebben az évben is többször tanúságot tett környezetvédelmi elkötelezettségéről. Különösen jelentős volt az I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkával júniusban aláírt közös nyilatkozat, amelyben a két egyház az új „ökológiai tudat” kialakításának szükségességére hívta fel a világ figyelmét.
Az államokhoz fűződő kapcsolatokat illetően a szentatya mindenkit emlékeztetett arra, hogy a politikai, nemzeti és nemzetközi élet középpontjába az ember méltóságát és a közjó szolgálatát kell helyezni. Az egyház ezt az elvet követve vesz részt a nemzetközi szervezetekben, ilyen értelemben köt egyezményeket, nemcsak a hívek, hanem minden állampolgár érdekét szolgálva. A pápa felidézte november 14-én az olasz parlamentben elmondott történelmi beszédét, majd utalt XII. Pius 60 évvel ezelőtt, 1942. december 24-én elhangzott rádióüzenetére, amelyben végtelen fájdalmának adott hangot a háború pusztításai miatt, és amelyben világosan meghatározta azokat az egyetemes alapelveket, amelyekre a háború után az új nemzeti és nemzetközi rendet építeni kell.
Megemlékezett a szentatya a felejthetetlen torontói világifjúsági találkozóról. A fiatalok most sem okoztak csalódást a pápának, ugyanakkor gondolni kell azokra a társaikra is, akik az egyházon kívül élnek. A fiatalok legyenek társaik evangelizálói. Az evangélium mindig fiatal, és megtalálja az utat a fiatalok szívéhez.
Külön hálát adott a pápa Istennek az ökumenizmus előrehaladásáért. Márciusban Krisztodulosz, Athén és egész Görögország érsekének üzenetével görög ortodox küldöttség érkezett a Vatikánba, majd októberben a szentatya és Teoctist román ortodox pátriárka közös nyilatkozatot írtak alá a Vatikánban. A teljes szeretetközösség megvalósulásának időpontja továbbra is az isteni Gondviselés misztériuma, de ez nem ment fel a személyes elkötelezettség alól, mindenekelőtt az ima és az életszentség fokozására késztet.
Az életszentség, mint az egyházi tájkép legmagasabb csúcsa jelentette a pápa beszédének utolsó pontját. Ebben az évben is sokakat iktatott be a boldogok, illetve a szentek sorába, akik kitűntek az Evangéliumhoz való hűségükben. A szentatya hálát adott a guatemalai és mexikóvárosi boldoggá, illetve szentté avatási szertartásokért, illetve emlékeztetett Pietrelcinai Pio atya és Josémaria Escrivá de Balaguer szentté avatására. Az életszentség jegyében zajlott le lengyelországi apostoli látogatása is, amelynek során felszentelte a Krakkó-Lagiewniki Isteni Irgalom szentélyét. Ismételten emlékeztette a rengeteg megoldatlan probléma, a jövő fenyegetései miatt elbátortalanodott világot, hogy Isten végtelenül gazdag az irgalomban.
„Cum Maria contemplemur Christi vultum – Máriával szemléljük Krisztus arcát!” – ezzel a felhívással kívánt közvetlen munkatársainak áldott karácsonyt a pápa. „A karácsonykor megszülető Krisztus találjon bennünket készen befogadására, Mária, a Rózsafüzér királynője pedig vezessen el bennünket Krisztus arcának szemlélésére.” VR/MK