II. János Pál pápa mennyei születésnapja – 2008. április 3.

Hazai – 2008. április 3., csütörtök | 0:08

Katolikust és nem katolikust, keresztényt és nem keresztényt, hívőt és nem hívőt három évvel ezelőtt összefogott II. János Pál pápa halála. Észrevehettük, hogy mindenkiben megszólalt a mélyréteg, mert ha valaki nem is vallotta, amit ő vallott, mindenképpen értékelte Karol Wojtyla történelmi nagyságát.

Mindenki akarva-akaratlanul hitvallást tett. Még azok is, akik úgy érezték, hogy számukra semmi értékelhetőt nem mondott a Szentatya, azok sem bírálták, hanem hallgattak. Érdekes volt megfigyelnünk, hogy volt, aki a humanistát látta benne, volt, aki a kommunizmus megszüntetőjét, és volt, aki szerint a legmélyebb emberi kérdéseket válaszolta meg.

Sokféle szemszögből látjuk őt, és általa óhatatlanul kimondjuk saját hitvallásunkat. Végül is mindegyik szempont értékes, de nem fedi le a teljességet. Hiszen az élő Krisztus, akinek tanúja volt, nem zárható eszmékbe, fogalmakba, még kevésbé érdekkörökbe. Ráfogták, hogy konzervatív. Ezt olyanok tették, akik azt hiszik, hogy újra fel kell találni a világot, megszabadítva a hit béklyójától. A hit kérdését senki nem tudja lefejteni magáról. Ahogyan mindenki állást foglalt róla, ha mással nem a hallgatásával, előbb-utóbb Krisztusra is felfigyel mindenki, és róla már nem lehet hallgatni.

Sánta János