II. János Pál pápa papokhoz írt levelei egy kötetben

Vatikán: Az olasz Rogate kiadó gyűjtötte össze és adta ki azokat a leveleket, amelyeket II. János Pál 26 éves pápasága során nagycsütörtöki üzenetként papjaihoz írt. A kötet címe: „L’amore più grande” (A legnagyobb szeretet).
 
„Csodálatos időszak ez: papnak lenni” – olvasható ez az idézet a szentatya új könyvének hátoldalán, amelyben személyes emlékeit, reménységeit is megosztja az olvasóval. Mint például azt, hogyan érlelődött meg papi hivatása: „a (lengyel) nemzet szenvedései közepette, a fizikai munkában, a munkások között, és számos pap lelkipásztori irányításának köszönhetően.” A kötet több utalást tartalmaz II. János Pál pápa személyes papi élményeire, idős korából, betegsége idejéről is: „A lelkipásztor az, aki az évek múlásával dacolva fiatalságot áraszt magából, és mintegy ráragasztja az emberekre, akikkel találkozik útja során. Titka a Krisztusért megélt szenvedésben áll.”
 
A pápa számos témát érint, köztük a papi identitást, a kezdeti és állandó képzést, a cölibátust, az imádságot, a szentségeket, a Krisztussal való barátságot, a nőkkel, a családokkal, a fiatalokkal való kapcsolatot. Ír a katekézisről, a hivatások ébresztéséről és az életszentségről is. Sapienza atya, aki részt vett a könyv szerkesztésében, elmondta: a szentatya figyelme legfőképpen arra irányult, hogy a papok legyenek tisztában azzal, kik ők, és milyen szolgálatra kaptak meghívást. Legyenek világosan tudatában a kezükbe helyezett kegyelem és misztérium méltóságának. Legyenek tisztában azokkal a nehézségekkel is, amelyekkel papi szolgálatuk során szembe kell nézniük: az erkölcsi és lelki szükségletekkel, amelyek a körülöttük lévő világban jelentkeznek.
 
Mint ahogyan azt Dario Castrillon Hoyos bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa aláhúzta: a pápa újra és újra elmondja: a papokban Krisztus él! Ez a nagy igazság töltse meg tartalommal a papság létezését: egy sajátos ontológiai kötelék egyesíti őket Krisztussal, aki a legfőbb Főpap és Pásztor. Ez a szentségi azonosulás Krisztus legfőbb és örök főpapságával az, ami minden papot sajátos módon illeszt be az isteni üdvrendbe az egyház révén, Isten népe és az egész emberiség szolgálatára.

VR/MK