II. János Pál pápa üzenete a hivatások világnapjára

Az Evangélium mély megélése által válhatunk képessé a tökéletes szeretetre
Vatikán: A katolikus egyházban minden évben húsvét negyedik vasárnapján, ebben az évben április 15-én tartják a hivatások világnapját. Az erre szóló pápai üzenet témája: „Elhivatottság arra, hogy mélyre evezzünk.”
„Duc in altum” – Evezz a mélyre: a szentatya hivatások világnapjára írt üzenetét ugyanazokkal a szavakkal kezdi, mint Novo millennio ineunte apostoli levelét, amellyel Jézus tanítványait a háló kivetésére buzdította és amely csodálatos halfogást eredményezett. Péter és a többi tanítvány bízott Krisztus szavaiban és fogásra kivetette a hálót. Ez az evangéliumi történet adja meg a hivatásokért végzett következő imanap hátterét is.
„Duc in altum”: Krisztusnak ez a parancsa különösen jelentős a mi korunkban is, amelyben eléggé elterjedt az a felfogás, hogy a nehézségek elől meghátrálunk. A mélyre evezésnek az első feltétele az, hogy ápoljuk lelkünkben az imáság szellemét Isten Szavának napi buzgó hallgatása által. A keresztény élet hitelessége az ima mélységében nyilvánul meg. Az ima művészet, amelyet alázatos magatartással Jézus ajkáról sajátíthatunk el, és az első tanítványokhoz hasonlóan könyörögve kérjük: „Uram, taníts minket imádkozni.” Az imádságban bontakozik ki a párbeszéd Krisztussal, Aki ezt mondja: „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.” A Krisztussal való imádságos kötelék által akkor is érezzük az ő jelenlétét, amikor látszólag minden hiábavaló, amikor a fáradozás fölöslegesnek tűnik, éppúgy, amint a tanítványokkal is történt, akik az egész éjszakai fáradozás után ezt mondják: „Mester… semmit sem fogtunk.” Pontosan azokban a pillanatokban fontos, hogy megnyissuk szívünket a kegyelem hullámának és engedjük, hogy a Megváltó szavai a teljes hatalmukkal működjenek bennünk.
Az, aki megnyitja szívét Krisztusnak, megérti életének misztériumát, és saját hivatását is felismerve, a kegyelem csodálatos gyümölcseit érlelheti önmagában. Ezek között első az életszentségben való növekedés, amely már a keresztség pillanatában elkezdődik és a tökéletes szeretetben nyeri el teljességét. Ha valaki feltételek szabása nélkül éli meg az Evangéliumot, akkor egyre képesebbé válik a szeretetre, Krisztus példájára, és elfogadja az Õ felszólítását: „Ti is olyan tökéletesek legyetek, mint a mennyei Atyátok.”
A fiataloknak szüksége van Krisztusra, de Krisztusnak is a fiatalokra
Üzenetében a szentatya a fiatalokhoz is szól: „Kedves gyermekek és fiatalok, elsősorban hozzátok intézem Krisztus felhívását, hogy evezzetek a mélyre. Ti vagytok azok, akik a jövő számára fontos döntéseket hoztok.” A pápa, felidézve a fiatalokkal történt számos találkozását, kifejezi meggyőződését, hogy a mai fiatalok is értelmet akarnak adni életüknek. „Egyre inkább megértettem, hogy az új nemzedékek szívében mennyire erős a vonzalom a lelki értékek iránt és a vágy az életszentség megvalósítására. A fiataloknak szükségük van Krisztusra, de azt is tudják, hogy Krisztus is azt akarta, hogy szüksége legyen a fiatalokra. Kedves fiúk és lányok. Bízzatok Krisztusban, hallgassátok tanítását, szegezzétek tekinteteteket arcára, tartsatok ki szavának hallgatásában. Engedjétek, hogy Õ irányítsa kereséseteket, törekvéseiteket, eszményeiteket és szívetek vágyát.”
Korunkban különösen nagy szükség van szent papokra
Üzenete további részében a pápa a szülőkhöz, a nevelőkhöz, a papokhoz, szerzetesekhez és hitoktatókhoz fordult. Isten rájuk bízta a feladatot, hogy vezessék a fiatalokat az életszentség ösvényein. „Legyetek példaképek számukra, bátorítsátok őket arra, hogy halogatás nélkül evezzenek a mélyre. Isten egyeseket a családi életre, másokat a megszentelt életre és a papi szolgálatra hív. Segítsétek őket abban, hogy felismerjék saját útjukat, hogy Krisztus igazi barátai és hiteles tanítványai legyenek. Ha a felnőttek képesek arra, hogy szavaik és példájuk által felismerhetővé teszik Krisztus arcát, akkor a fiatalok sokkal készségesebbé válnak Krisztus igényes üzenetének elfogadására. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ma milyen nagy szükség van szent papokra, az Isten szolgálatára teljesen odaadott lelkekre.” A szentatya itt ismét Novo millennio ineunte k. apostoli levelének szavai nyomán a hivatás pasztoráció fontosságát hangsúlyozta, majd Jézus Anyja kánai menyegzőn elhangzott szavaival buzdította a fiatalokat: „Tegyétek, amit Jézus mond.”
A szentatya üzenetét Krisztushoz, a főpaphoz intézett imádsággal zárta:
„Jézus, Isten Fia, Akiben az istenség teljessége lakozik. Te hívod a megkeresztelteket, hogy evezzenek a mélyre az életszentség útjain. Szítsd fel a fiatalok szívében a vágyat, hogy a te szereteted hatalmának tanúi legyenek a mai világban. Töltsd el őket a lelki erősség és a jó tanács ajándékával, hogy képesek legyenek az önmagukra és hivatásukra vonatkozó teljes igazság felismerésére. Üdvözítőnk, Akit az Atya küldött, hogy kinyilatkoztasd az irgalmas szeretetet, add meg egyházadnak olyan fiatalok ajándékát, akik készek arra, hogy mélyre evezzenek és a testvérek körében kinyilvánítsák megújító és üdvözítő jelenlétedet.
Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezető az Isten és a felebarát felé, Te, aki szíved rejtekében megőrizted Jézus szavait, anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy segíteni tudják a gyermekeket és a fiatalokat abban, hogy nagylelkűen válaszoljanak az Úr hívására. Ámen.” VR/MK