II. János Pál pápa üzenete a Kommunikáció 37. Világnapjára, 2003. június 1.

Kedves Testvéreim! 1. Boldog XXIII. János pápa Pacem in terris enciklikája fénysugárként érkezett a hidegháború napjaiban a jóakaratú férfiakhoz és nőkhöz. A kijelentéssel, hogy az igazi béke megköveteli „az Istentől alapított rend megtartását” (Pacem in terris 27.), a szentatya rámutatott a békés társadalom oszlopaira: az igazságra, az igazságosságra, a szeretetre és a szabadságra (vö.: Pacem in terris 27.). A modern kommunikációs eszközök előretörő hatalma jelentős részben hátteret adott az enciklikához. XXIII. János különösen is a médiákra gondolt, amikor a tudomány és a technika által fejlődő tájékoztatási eszközök alkalmazásakor és a népek közötti kölcsönös megismerés elterjedéséhez „előkelő tárgyilagosságot követelt, és elutasította a híradásnak azokat a formáit, amelyek más országok hírnevét sértik, mert meggyalázzák az igazság és az igazságosság parancsait” (vö.: Pacem in terris 90.). 2. Napjainkban, amikor a Pacem in terris enciklika 40 évvel ezelőtti megjelenésére emlékezünk, jóllehet a népek ellenséges tömbökben való megosztottsága legnagyobb részt csak fájdalmas emlék, mégis a világ sok részében még mindig hiányzik a béke, az igazságosság és a szociális biztonság. A terrorizmus, a konfliktusok a Közel-Keleten és más régiókban, a fenyegetések és viszontfenyegetések, az igazságtalanság, a kizsákmányolás, valamint a születés előtti és utáni emberi élet méltósága és szentsége elleni támadások mind korunk ijesztő valóságai. Időközben az emberi kapcsolatok alakulására és a politikai, társadalmi élet befolyásolására – mind pozitív, mind negatív értelemben – a média hatalmának rendkívüli növekedése tapasztalható. Ezt érinti a kommunikációs eszközök idei, 37. világnapja számára általam választott téma: „A kommunikációs eszközök az igazi béke szolgálatában a Pacem in terris fényében”. A világ és a média még mindig sokat tanulhat XXIII. János pápa üzenetéből. 3. Média és igazság Minden kommunikáció fő erkölcsi követelménye az igazság tisztelete és szolgálata. Az emberi kommunikáció számára nélkülözhetetlen a szabadság, hogy megvizsgálja és kimondja azt, ami igaz, mégpedig nem csupán a tényállást és az arról szóló információt illetően, hanem még inkább az emberi személy természetére és rendeltetésére, a társadalomra és a közjóra, valamint az Istennel való kapcsolatunkra vonatkozóan is. A tömegtájékoztatásnak ebben a tekintetben elengedhetetlen felelőssége van, mivel ez az a modern színtér, ahol a gondolatok kicserélődnek, és az emberek növekedhetnek a kölcsönös megértésben és szolidaritásban. Ezért védelmezte XXIII. János pápa azt az emberi jogot, hogy „szabadon keresse az igazságot, s az erkölcsi rend és a közjó határain belül kinyilváníthassa és terjeszthesse véleményét”, mint a társadalmi békéhez szükséges követelményt (Pacem in terris 12.). A média valóban sokszor áll az igazság bátor szolgálatában, gyakran azonban a kicsinyes érdekek, a nemzeti, etnikai, faji és vallási előítéletek, az anyagi kapzsiság és a különböző hamis elméletek szolgálatába szegődik a propaganda és a félretájékoztatás képviselőjeként. Feltétlenül szükséges, hogy a médiára gyakorolt nyomásnak – ilyenre találva – mindenekelőtt maguk a médiában tevékenykedő férfiak és nők, de az Egyház és más érintett csoportok is ellenálljanak. 4. Média és igazságosság Boldog XXIII. János pápa a Pacem in terris enciklikában sokatmondóan szól a „közjóról, ami az egész emberiség családjának hasznára válik” (Pacem in terris 132.) és amelyben minden ember és minden nép részesül, mert erre joga van. A média globális elterjedése ebben a tekintetben különleges felelősséget hoz magával. Bár igaznak tűnik, hogy a médiumok gyakran önálló magán vagy nyilvános érdekcsoportokhoz tartoznak, követelmény az életre való befolyásuknak az a sajátossága, hogy nem vállalkozhatnak arra, hogy szembeállítsák az egyik csoportot a másikkal – például az osztályellentétek, a túlzott nacionalizmus, a faji elbizakodottság, az etnikai tisztogatás vagy hasonlók nevében. Az egyik embernek a vallás nevében történő felizgatása a másikkal szemben különösen is súlyos vétség az igazsággal és az igazságossággal szemben, ugyanúgy, mint a vallásos meggyőződés miatti hátrányos megkülönböztetés, hiszen mindezek az emberi méltóság és szabadság legmélyebb alapjához tartoznak. A média szigorú kötelessége, hogy az eseményekről való gondos tudósítás, a témák kifogástalan magyarázata és a különböző álláspontok korrekt bemutatása által az emberi kapcsolatokban előmozdítsa az igazságosságot és a szolidaritást a társadalom minden szintjén. Ez alatt nem a visszás helyzetek és viszályok szándékosan megtévesztő magyarázását kell érteni, hanem úgy kell végükre járni, hogy felfoghatók és megszüntethetők legyenek. 5. Média és szabadság A szabadság mind követelménye, mind pedig egyik értékes gyümölcse az igazi békének. A média akkor szolgálja a szabadságot, ha az igazságot szolgálja: olyan mértékben akadályozza a szabadságot, amennyire a hazugság terjesztése vagy az eseményekre való kérdezésre méltó, érzelmi hatások légkörének megteremtése által eltávolodik attól, ami igaz. Az emberek csak akkor tudnak fellépni a közjó érdekében és csak akkor tudják vállalni a közhivatalokban a felelősséget, ha szabadon hozzájutnak az igazsághoz hű és elegendő információhoz. Ha a média szolgálni akarja a szabadságot, neki magának is szabadnak kell lennie, és ezt a szabadságot helyesen kell gyakorolnia. Kivételezett helyzete arra kötelezi a médiát, hogy a kereskedelmi célok fölé emelkedjen, és a társadalom valódi igényeit és érdekeit szolgálja. Még ha a közjó érdekében kívánatos is a média számára egy bizonyos nyilvános szabályozás, ez nem a kormányzati hivatalok általi ellenőrzésre vonatkozik. A riportereknek, de különösen a hírmagyarázóknak súlyos kötelessége, hogy kövessék erkölcsi lelkiismeretük követelményeit és ellenálljanak annak a nyomásnak, hogy az igazság „kiigazítása” által eleget tegyenek a pénzügyi vagy politikai hatalom kívánságainak. Ez a gyakorlatban nem csupán azoknak az utaknak a megtalálását jelenti, amelyen a társadalom gyengébb csoportjai is hozzájutnak a személyes és társadalmi fejlődésükhöz szükséges információkhoz, hanem azt jelenti, hogy a médiatartalmak feletti döntéseknél és a közszolgálati kommunikációs eszközök szerkezetének és politikájának meghatározásánál hathatós és felelősségteljes szerepet biztosítsanak nekik. 6. Média és szeretet „Haragjában az ember nem azt teszi, ami Isten előtt igazságos” (Jak 1,20). A hidegháború csúcspontján boldog XXIII. János pápa a következő egyszerű, de igen mély gondolatokat fogalmazta meg arról, hogy mit igényel a békéhez vezető út: „A béke fenntartásához szükséges, hogy annak a legfőbb törvénynek a helyébe, amelyre ma a béke támaszkodik, egy egészen más törvény lépjen, amely szerint a népek közti igazi békét nem az egyenlő fegyverkezéssel, hanem a kölcsönös bizalom által lehet megszilárdítani” (Pacem in terris 113.). A média kulcsfontosságú a mai világban és rendkívül nagy szerepet játszik ennek a bizalomnak a megteremtésében. Hatalmában áll, hogy néhány napon belül saját céljainak megfelelően alkossa meg az eseményekre való pozitív vagy negatív nyilvános reakciókat. Az értelmes emberek számára világos, hogy az ilyen rendkívül nagy hatalmi érzés az igazság és a megbízhatóság iránti legnagyobb fokú elkötelezettséget követeli meg. Ebben az értelemben a médiában tevékenykedő férfiak és nők különösen is kötelezettek arra, hogy lebontsák a bizalmatlanság válaszfalait, segítsék mások álláspontjának elfogadását és állandóan azon fáradozzanak, hogy elérjék a népek és nemzetek közti kölcsönös megértést és tiszteletet, hozzájárulva ezáltal a békéhez a világ minden részén, és – a megértésen és a tiszteleten túl – a kiengesztelődéshez és a megbocsátáshoz vezessenek. „Ahol eluralkodik a gyűlölet és a bosszúvágy, ahol a háborúk ártatlan emberek szenvedését és halálát okozzák, ott mindenütt szükséges az irgalom kegyelme, hogy az emberi szívek és lelkek megbocsássanak és megvalósítsák a békét” (Prédikáció az Isteni Irgalmasság szentélyében Krakkó-Lagiewnikiben, 2002. augusztus 17.). Mindezt megkövetelve hangoztatni kell, hogy mindezek ellenére sem sok az, amit a médiában tevékenykedőktől várunk. Mivel mind hivatásuk, mind megbízatásuk alapján arra hivatottak, hogy az igazság, az igazságosság, a szabadság és a szeretet védelmezőiként lépjenek fel, amelyben fontos munkájuk által hozzájárulnak egy olyan szociális rend felépítéséhez, amely „az igazságon alapszik, az igazságosság irányelvei szerint épül fel, élő szeretettől áthatott és végül szabadságban valósul meg” (Pacem in terris 167.). Ezért imádkozom a közszolgálati kommunikációs eszközök idei világnapján azért, hogy a médiában dolgozó férfiak és nők egyre tökéletesebben gyakorolják hivatásuk követelményét: az általános közjó szolgálatában. Az ő személyes, valamint a világ békéje és boldogsága messzemenően függ ettől. Isten áldja meg őket megvilágosodással és bátorsággal! Vatikán, 2003. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén, II. János Pál pápa. MK