II. János Pál pápa üzenete a római zsinagóga fennállásának 100. évfordulójára

Vatikán: Május 22-én, szombaton este ünnepelték Rómában a Vatikánnal szemben, a Tevere másik partján fekvő zsinagóga centenáris ünnepét. A zsidó közösség tagjai zsúfolásig megtöltötték az imaházat, amelyen a római főrabbi, Riccardo Segni köszöntötte a vallási és polgári közméltóságokat, a külföldről érkezett vendégeket. A szentatya, aki nem lehetett személyesen jelen, üzenetben köszöntötte a főrabbit és az egész közösséget. Az ünnepségen megjelent Walter Kasper bíboros, a Nem Hívőkkel Való Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke is.
A szentatya üzenetét személyes képviselője, Camillo Ruini bíboros olvasta fel. A pápa hangsúlyozta: a zsidó közösség több mint kétezer éve integráns részét alkotja a városnak és mint Nyugat-Európa legrégibb közössége, kiemelkedő szerepet játszott a kontinensen a zsidó hit elterjesztésében. A szentatya köszöntötte a római zsidó közösség vezetőit, elsősorban is Riccardo Segni főrabbit és Elio Toaff professzort, nyugalmazott, emeritus főrabbit, aki nyitott és nagylelkű szívvel fogadta, amikor 1986 április 13-án látogatást tett a zsinagógában. „Ez az esemény mélyen bevésődött emlékezetembe és szívembe, mint annak az új kapcsolatnak a jelképe, amely olykor nehéz és gyötrelmes időszakok után, az utóbbi évtizedekben a zsidó nép és a katolikus egyház kapcsolatát jellemezték” – írja üzenetében a szentatya.
A római keresztény közösség Péter utódának személyében részt vesz az Úr iránti hálában ezért a szerencsés évfordulóért és úgy köszönti őket, mint szeretett testvéreit „Ábrahám, mindannyiunk pátriárkája hitében. „Önök Róma városának polgárai több mint kétezer év óta, még azt megelőzve, hogy a halász Péter és a bilincsbe vert Pál megérkezett volna ebbe a városba.” A pápa emlékeztetetett mindarra, ami összeköti a katolikusokat és a zsidókat: a nagy részben azonos Szentírás, a liturgia és számos ősi kifejezés. A szentatya említést tett a cordovai születésű, XI. században élt nagy zsidó filozófusra és teológusra, Maimonideszre, akit Aquinói Szent Tamás is jól ismert. Maimonidesz mindvégig bízott abban, hogy a zsidók és a keresztények jobb kapcsolatai hozzásegítik az egész világot Isten egyöntetű imádására. A pápa leszögezte: „Hosszú utat tettünk meg azóta, amióta Péter apostol után első alkalommal 1986. április 13-án Róma püspöke ellátogatott Önökhöz: a testvérek ölelése volt az, akik egymásra találtak hosszú idő után, amelyből nem hiányozott a meg nem értés, a elutasítás és a szenvedés. A katolikus egyház a XXIII. János pápa által megnyitott II. Vatikáni zsinattal és főként annak Nostra aetate nyilatkozatával kitárta karjait Önök felé, emlékezve arra, hogy Jézus zsidó volt és az lesz mindörökre.”
Üzenetében a szentatya utalt még az üldözött zsidók katolikusok általi megsegítésére, a Szentföldön tett látogatására a 2000-es jubileumi szentévben, majd mély aggodalmát fejezte ki a jelenlegi helyzet miatt. Ám a remény kifejezésével zárta gondolatait: „Még hosszú utat kell megtennünk. Az igazságosság, az irgalom, a béke, a kiengesztelődés Istene tétovázás nélkül arra hív bennünket, hogy működjünk együtt, hogy egyesítsünk szívünket és kezünket és válaszoljunk az isteni hívásra és az Örökkévalóság világosságára, amely majd mutatja nekünk a béke, Salom útjait. Nem csak Jeruzsálemben és a Szentföldön, de itt Rómában is sokat tehetünk együtt, a szenvedőkért, a kitaszítottakért, az idegenekért, a gyöngékért, az élet és az emberi méltóság védelméért.”
Üzenetét a szentatya Dávid király imájával zárta: „Hallelu et Adonay – Laudate Dominum: Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse. Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége örökké megmarad.” VR/MK