Vatikán: „A turizmus eszköz a szegénység elleni küzdelemre, munkaalkalmak létrehozására és a társadalmi összhang megteremtésére” – utal üzenete elején II. János Pál pápa a turizmus idei, szeptember 27-én esedékes világnapjának témájára. A szentatya az egyház szociális tanításának, valamint a földünkön végbemenő változásoknak a fényében kívánja megosztani a kérdéskörrel kapcsolatos gondolatait elsősorban a katolikus hívekkel. A turizmus a társadalmi élet sajátos kifejezése, amelynek gazdasági, pénzügyi, kulturális következményei vannak, mind az egyének, mind a népek számára. Az idei világnap a minden földrészen létező szegénységre irányítja a nemzetközi közösség figyelmét. A szegénység drámája korunk egyik legnagyobb kihívása. Egyre mélyül a szakadék a világ különböző területei között, bár a rendkívüli tudományos és technológiai fejlődési fokot elért emberiség rendelkezik a nyomor leküzdéséhez szükséges eszközökkel.
A pápa ismételten hangsúlyozza, hogy nem kevesek kiváltságos javát kell keresni, hanem mindenki életkörülményeinek javítására kell törekedni. Csak erre az alapra épülhet az a nemzetközi rend, amelyet valóban az igazságosság és a szolidaritás jellemez. A szentatya leszögezte: „Nem maradhatunk közömbösek és tétlenek a szegénység és az elmaradottság láttán. Nem zárkózhatunk be saját önző érdekeinkbe, sorsukra hagyva számos nyomorgó testvérünket, akik közül sokan a nélkülözések miatt veszítik életüket. Megfelelő gazdasági, pénzügyi, műszaki és politikai megoldást kell találni erre a társadalmi és erkölcsi csapásra, mindig szem előtt tartva a valódi etikai és lelki értékeket.”
A szentatya figyelmeztet: a turizmus fontos szerepet játszhat a szegénység elleni küzdelemben, mind gazdasági, mind pedig szociális és kulturális szempontból. A fejlődő országba látogató turisták ne használják ki kiváltságos helyzetüket a helyi lakosokkal szemben, hanem egyenlő méltóságú személyként kezeljék őket, törekedjenek kultúrájuk, történelmük megismerésére, a szolidaritás konkrét tetteivel nyújtsanak segítséget. A pápa idézte az Evangéliumot: „Boldogok a lélekben szegények,” és rámutatott: ahogyan a Katolikus Egyház Katekizmusa emlékeztet rá, a Nyolc boldogság Jézus Krisztus arcát festi meg, kifejezi a hívek elhivatottságát. Súlyos hiba lenne, ha Krisztus tanítványai éppen szabad idejükben, turistaútjuk alkalmából felejtkeznének meg erről. „Amikor életünket az Úr tanítása világítja meg, akkor arra törekszünk, hogy minden tevékenységünk, beleértve a turistáskodást is, megvalósítsa a szeretet fantáziáját, amely szolidárissá tesz minket a szenvedőkkel, úgy, hogy a segítségnyújtás ne megalázó alamizsna, hanem testvéri osztozás legyen. Ez a szolidaritás mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy tiszteletben tartjuk az adott ország lakosságát, kultúráját, a nép szokásait.”
A szentatya kifejezte kívánságát, hogy a turizmus váljon egyre inkább a szegénység csökkentésének hasznos eszközévé, segítse elő az egyének és népek személyes és társadalmi érettségét, a nemzetek, kultúrák és vallások együttműködését.
VR/MK