II. János Pál pápa üzenete a XVIII. Ifjúsági Világnapra - Virágvasárnap, 2003. április 13

Téma: „Íme, a te Anyád!”(Jn 19,27)
2003. április 13. – Virágvasárnap

Kedves Fiatalok!

1. Újra és újra nagy örömet jelent számomra, hogy külön üzenetet írhatok nektek az Ifjúsági Világnapra. Ezzel azt szeretném megmutatni nektek, hogy szeretlek benneteket. Jól megjegyzett, fényes emlékként jutnak eszembe a veletek való találkozás képei az Ifjúsági Világnapokon: az ifjúság és a pápa együtt tekintenek számos püspökkel és pappal Krisztusra, a világ világosságára. Hozzá kiáltanak, és Õt hirdetik az emberiség egész családjának. Megköszönöm Istennek a tanúságtételt, amelyet nem sokkal ezelőtt Torontóban tettetek, és egyúttal megújítom meghívásomat, amelyet Lake Ontario partján mondtam: „Az Egyház nagy bizalommal tekint ma rátok, és azt várja, hogy a nyolc boldogság szerint élő népévé legyetek!” (Exhibition Place, 2002. július 25.).

A XVIII. Ifjúsági Világnapra, amelyet a világ különböző egyházmegyéiben ünnepeltek, olyan témát választottam, amely összhangban van az idei Rózsafüzér évével: „Íme, a te Anyád!” (Jn 19,27). Mielőtt Jézus meghalt, János apostolnak ajándékozta a legdrágábbat, amije volt: az Õ édesanyját, Máriát. A Megváltó utolsó szavai ezek; ezért bizonyos ünnepélyességet tartalmaznak, ugyanakkor Jézus lelki végrendeletét képezik.

2. Gábriel angyal Názáretben elhangzott szavai: „Üdvöz’ légy, kegyelemmel teljes!” (Lk 1,28) megvilágítják a Kálvária-hegyi jelenetet is. A megtestesüléssel kezdődött el az, aminek a beteljesedésére a kereszt mutat rá. A megtestesüléskor Mária emberi természetet ajándékozott méhében az Isten Fiának; a kereszt alatt János személyében szívébe fogadja az egész emberiséget. Mária a megtestesülés első pillanatától fogva az Isten anyja; fia, Jézus életének utolsó pillanatában minden ember anyjává lesz. Õ, aki bűn nélkül volt, a Kálvárián megismeri magának a bűnnek a szenvedését, amelyet a Fiú magára vett, hogy megváltsa az embereket. A kereszt alatt, amelyen meghal az, akit Mária az „igen” által méhébe fogadott az angyali üdvözletkor, most Jézus által bizonyos módon „második üdvözletben” részesült: „Asszony, íme a te fiad!” (Jn 19,26).

A Fiú a kereszten kiönti anyjának szíve fájdalmát. Minden szenvedő gyermeknek ez a vágya. Ti is, kedves fiatalok, szembe találjátok magatokat a szenvedéssel: az egyedülléttel, a sikertelenségekkel és csalódásokkal a személyes életetekben, a felnőttek világában és a hivatás megélésében jelen levő nehézségekkel, a válásokkal és más szomorú esetekkel a családotokban, a háborús erőszakkal és az ártatlanok halálával. Egy azonban egészen biztos: tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül a nehéz pillanatokban, amelyek egyetlen ember életéből sem hiányoznak. Jézus, ugyanúgy, mint Jánosnak a kereszt alatt, nektek is odaajándékozza az Õ Anyját, hogy szelídségével vigasztaljon benneteket.

3. Az evangélium így folytatódik: „attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány” (Jn 19,27). Ez a kifejezés, amelyet az Egyház kezdeteitől fogva gyakran magyaráztak, nem csak azt a helyet jelöli, ahol János lakott. Itt nem a házába fogadás materiális szempontjáról van szó, hanem sokkal inkább annak lelki vonatkozásáról, azaz arról az új kapcsolatról, amely Mária és János között létrejött.

Kedves fiatalok, ti mintegy abban az életkorban vagytok, mint János és ugyanaz a vágyatok, mint az övé, hogy Jézussal éljetek. Ma Krisztus egészen egyértelműen azzal a kéréssel fordul hozzátok, hogy ti is „fogadjátok házatokba” Máriát, fogadjátok őt abba, ami a tiétek, hogy tanuljatok tőle. Õ „szívébe zárta mindezeket a dolgokat és gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Máriától tanuljuk meg az odafigyelés benső készségét, az alázatosság és a nagylelkűség magatartását; ezek a tulajdonságok Isten első munkatársává tették őt az üdvösség művében. Mária teljesíti anyai szolgálatát és hivatását, amelyben benneteket is nevel és formál, amíg Krisztus teljesen ki nem alakul bennetek (Vö.: Rosarium Virginis Mariae 15.).

4. Éppen ezért ma is megismétlem püspöki és pápai szolgálatom jelmondatát: „Egészen a tiéd”. Életemben mindig is tapasztaltam az Úr édesanyjának szeretetteljes és hathatós jelenlétét és Mária engem – Szent Péter apostol utódját – ezen küldetésem teljesítésének minden napján elkísért.

Mária az isteni kegyelem anyja, mert ő a kegyelem szerzőjének anyja. Bízzátok rá magatokat teljesen és egészen. Így fogjátok Krisztus szépségét visszatükrözni. Ha nyitottak vagytok a Lélek sugallatára, rendíthetetlen apostolokká váltok és képessé lesztek arra, hogy széles körben elterjesszétek a szeretet tüzét és az igazság fényét. Mária iskolájában felfedezitek majd, hogy Krisztus milyen konkrét feladatokat vár tőletek. Megtanuljátok, hogy Õt tegyétek életetek első helyére, és gondolataitokat, valamint cselekedeteiteket Õrá irányítsátok.

Kedves fiatalok, ti tudjátok, hogy a kereszténység nem csupán egy világnézet, és nem is üres szavakból áll. A kereszténység maga Krisztus! Egy személy, aki él! Jézust követni, Õt szeretni és azért élni, hogy Õt szeressék: ez a krisztusi hivatás. Jézus Máriát ajándékozza nektek, hogy segítsen, hogy egyre igazabb és személyesebb kapcsolatba lépjetek Krisztussal. Mária a saját példájával tanít, hogy szeretettel tekintsünk arra, aki előbb szeretett minket. Közbenjárása által formálja ki bennetek a tanítvány szívét, amely képes a Fiúra hallgatni, aki kinyilatkoztatja az Atya igazi arcát és az ember valódi méltóságát.

5. 2002. október 16-án meghirdettem a Rózsafüzér évét és az Egyház minden fiát, és leányát arra hívtam, hogy e régi Mária-imádság által egyszerű és mély módon tanuljuk meg Krisztus arcának szemlélését. A rózsafüzér imádkozása ugyanis azt jelenti, hogy megtanuljuk azt, hogyan nézzünk Jézusra édesanyja szemével és hogyan szeressük Õt anyja szívével. Ma lélekben átadom nektek is, kedves fiatalok, a rózsafüzért. Az imádkozása és a titkokról való elmélkedés által Mária egészen biztosan az Õ Fiához vezet benneteket! Ne szégyelljétek imádkozni a rózsafüzért – amikor egyedül vagytok, úton az iskola felé, az egyetemen, munka közben, az utcán vagy a tömegközlekedési járműveken. Szokjatok hozzá, hogy közösen is imádkozzátok, a csoportokban, a mozgalmakban és az egyesületekben; ne tétovázzatok ezt az imát otthon a szüleiteknek és testvéreiteknek ajánlani, mert ez élteti és megszilárdítja a családban a kapcsolatokat. Ez az imádság segíteni fog nektek, hogy megerősödjetek a hitben, állhatatosak maradjatok a szeretetben és kitartsatok a reményben.

Máriával, az Úr szolgálóleányával, felfedezitek az élet örömét és termékenységét a rejtett dolgokban. Õvele, a Mester tanítványával követitek Jézust Palesztina útjain és tanúi lesztek igehirdetésének és csodáinak. Vele, a fájdalmas anyával követni fogjátok Jézust a szenvedésben és a halálban. Vele, a remény asszonyával megtapasztaljátok a húsvéti örömhírt és a Szentlélek számtalan ajándékát.

6. Kedves fiatalok! Egyedül Jézus ismeri a szíveteket és legmélyebb vágyaitokat. Csak Õ, aki mindhalálig szeretett benneteket (vö.: Jn 13,1), töltheti be azt, ami után vágyakoztok; az örök élet igéi, amelyek értelmet adnak az életnek, Õnála vannak. Krisztuson kívül senki sem tudja nektek megadni az igazi boldogságot. Kövessétek Mária példáját, és mondjátok ki Istennek a visszavonhatatlan „igen”-t! Életetekben ne adjatok helyet az önzésnek és a tétlenségnek. Egyre inkább sürget az idő, hogy a „hajnal hírnökei” legyetek, az őrök, akik meghirdetik a hajnalt és az evangélium új tavaszát, amelynek bimbói már láthatók. Az emberiségnek szüksége van a fiatalság szabad és bátor tanúságtételére, akik megkockáztatják, hogy szembe menve az árral megvallják az egyetlen Istenbe, az Úrba és Megváltóba vetett hitüket.

Ti is tudjátok, szeretett barátaim, hogy ez nem egyszerű feladat. Sőt, lehetetlen, ha az ember csak a maga erejére számít. De, „ami az embernek lehetetlen, Istennek lehetséges” (Lk 18,27; 1,37). Krisztus igazi tanítványai tudják, hogy gyengék. Ezért teljes bizalommal Isten kegyelmére hagyatkoznak, amelyet osztatlan szívvel elfogadnak, azzal a meggyőződéssel, hogy nélküle semmit sem tehetnek (vö.: Jn 15,5). Ami igazán jellemzi és más emberektől megkülönbözteti őket, azok nem a talentumok és a természetes képességek, hanem sokkal inkább az ő szilárd elhatározásuk, hogy Krisztust követik. Kövessétek Mária példáját, ahogyan ő követte Krisztusét! „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön” (Ef 1,18-19).

7. Kedves fiatalok, ahogyan már tudjátok, a következő Ifjúsági Világtalálkozó 2005-ben Németországban, a Kölni Egyházmegyében és Köln városában lesz. Az út még hosszú. De a hátralévő két évben intenzíven kell felkészülnünk erre a találkozóra. Ehhez szeretném segítségül adni azt a két témát, amelyet nektek választottam:

XIX. Ifjúsági Világnap 2004-ben: „Látni szeretnénk Jézust!” (Jn 12,21);

XX. Ifjúsági Világnap 2005-ben: „Eljöttünk, hogy imádjuk Õt” (Mt 2,2).

Időközben Virágvasárnap találkoztok egymással a helyi egyházakban. Éljetek elkötelezetten ennek a „folyamatos tanulásnak” a lehetőségével, az imádságban, a figyelmességben és a boldog tapasztalatcserében, és mutassátok meg izzó és bensőséges hiteteket! Nektek is, ugyanúgy, mint a három királynak, zarándoknak kell lennetek, akiket az a vágy éltet, hogy találkozzanak a Messiással és imádják Õt! Hirdessétek bátran, hogy Krisztus, aki meghalt és feltámadt, legyőzte a gonoszt és a halált!

Ebben az erőszakkal, gyűlölettel és háborúval fenyegetett időben kérlek benneteket: Tanúskodjatok arról, hogy Õ az egyetlen, aki az ember szívének, a családoknak és a föld népeinek meg tudja adni az igazi békét. Teljes erővel fáradozzatok a békéért, az igazságosságért és a testvériességért. És ne feledjétek az evangélium szavát: „Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni” (Mt 5,9).

Szűz Máriára, Krisztus és az Egyház Anyjára bízlak benneteket. A belétek vetett bizalom jeleként és rokonszenvem kifejezéseként küldöm nektek különleges apostoli áldásomat.

Vatikán, 2003. március 8.

II. János Pál pápa
(fordítás: MKPK Titkársága)