III. Béla állíthatta össze a kétrészes Szent Koronát - előadás az uralkodói jelvényekről

Az előadó látta el többek között a Szent Korona hazaérkezése után, 1979-től a Nemzeti Múzeumban a legfőbb koronázási jelvényünk vizsgálatával kapcsolatos feladatokat, s mintegy őrzője, felelőse volt annak, így sok-sok ismeretéből osztott meg érdekes momentumokat hallgatóságával.

Európában a mienk a legkorábbi koronázási ékszeregyüttes, emelte ki, amelynek elsősorban történelmi értéke felmérhetetlen. A koronatörténetből tudjuk, hogy a kereszténység megerősítése végett Szent István nem a német császártól, hanem a pápától kért és kapott koronát, s hogy azt Asztrik apát hozta el az uralkodónak. De hogy milyen volt ez a korona, azt nem tudjuk. Csak annyit következtethetünk az 1031-ben készült koronázási palástról, amelyen Szent István képe is látható, hogy egy pántszerű korona lehetett.  Bár beleivódott a nemzeti köztudatba már, hogy a Szent Koronaként tisztelt korona Szent Istváné volt, de a kutatások kiderítették, hogy ennek semmi köze nem volt első uralkodónkhoz. Mivel a históriában 200 évig nincs adat arról, hogy a királyt milyen koronával koronázták, csak arra gondolhatunk, hogy a mai értelemben tisztelt Szent Koronát 1172-ben egy Árpád-házi herceg, aki III. Béla néven került a magyar trónra, készíthette el. Mivel ő Bizáncban nevelkedett, s a magyar urak bizalmatlanul tekintettek rá, mint magyar királyra, Bélának érdekében állott, hogy bizonyítsa, személyében a Szent István-i szellemben uralkodó király, István jogos utóda, jogos leszármazottja veszi át a magyar álam vezetését. Erre jó eszközül szolgált egy olyan korona elkészítése, amely Szent Istvánhoz köthető. A történészek kutatásai szerint a koronához, amely éppen használatos volt akkor – egy pántkorona görög feliratokkal – hozzákapcsolta a Székesfehérváron lévő Szent István-i ereklyetartón lévő koronát, két pántját egyesítette a korona alsó részével. Középkori szokás szerint, ha egy szent ereklyéjéhez valami hozzáért, azt szentnek tekintették. Így hozott létre Béla egy fedett, bizáncias jellegű koronát. S ettől kezdve az minden oklevélben, mint Szent István koronája szerepelt. Kialakult hamarosan annak a rendje is, hogy csak azt fogadták el törvényes királynak az ország lakói, akit ezzel a Szent Koronával koronáztak meg. Így történt, hogy Károly Róbertet, de Mátyást is többször megkoronázták, ám csak a Szent Koronával való beiktatás után váltak törvényes, elismert magyar királlyá.

Számos legendát, anekdotát is megosztott a Szent Korona múltjából a művészettörténész, miközben végigkísérte e koronázási jelvény rendkívül zaklatott útját történelmünk során. Így érintette például a korona tetején lévő kereszt elferdülésének feltételezhető történetét is, valamint szólt a jogarról a kardról és végül a koronázási palástról, amely eredetileg miseruhának készült Veszprémben, s később vágták fel, s vált a királykoronázási szertartás hagyományos kellékévé.

Toldi Éva/Magyar Kurír