Imádság és engesztelés – Szent Margitra emlékeztek a Margitszigeten

Hazai – 2009. január 19., hétfő | 9:08

Január 18-án, Árpád-házi Szent Margit ünnepén délelőtt 11 órakor Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be a szentéletű királylány emlékére a margitszigeti szabadtéri oltárnál.

Az egykori kolostor romjainál bemutatott szentmisén több száz hívő vett részt. Szentbeszédében a főpásztor Szent Margit életéről és szenttéavatásának mintegy 700 éven át zajló történetéről beszélt, kiemelve, hogy Margitot halálától kezdve nagy tisztelet kísérte a hívek körében. A XV. század elejétől búcsút nyerhettek azok, akik Margit sírjához zarándokoltak, ám szenttéavatására csak 1943-ban kerülhetett sor.

„Ha ábrázolásait nézzük, sokszor liliomot látunk a kezében, a szüzesség jelképét. Számára ez az életállapot nem puszán a rendi szabályok megtartását jelentette, hanem a Krisztus iránti teljes odaadást és személyes szeretetet. Máskor könyvvel a kezében tűnik fel, hiszen vágyva vágyott a Könyvek Könyvének, a Szentírásnak ismeretére. Most, amikor protestáns testvéreinkkel együtt a Biblia évét zárjuk, emlékezzünk Szent Margit ragyogó példájára, és gondoljunk tisztelettel mindazokra a magyar szerzetesnőkre, akik a középkor századaiban nem tanulhattak latinul, és ezért a Biblia magyar fordítását igényelték. Az ő munkájukkal készült több olyan kéziratos kódex, amely még a nyomtatott fordítások előtti, legrégebbi magyar bibliaszövegeket tartalmazza.”

Bár Margit egész életét kolostorban töltötte, mégsem mondhatjuk, hogy „misztikus elvonultságában tudomást sem vett hazájának sorsáról, az apát és a fiút egymással szembefordító, véres polgárháborúról. Ám őt ez elsősorban imára és engesztelésre ösztönözte. Az engesztelés keresztény gondolata azt jelenti, hogy Krisztus szenvedéséhez és az Atya iránti szeretetéhez társulunk, így ajánljuk fel Istennek saját szenvedéseinket vagy jótetteinket, imádkozó kérésül, saját bűneink bocsánatáért vagy mások javára. Szent Margit az országért, a népért is imádkozott, és megpróbált békéltetni is apja és testvére között.”

Nekünk is van miért engesztelnünk – folytatta Erdő Péter. „A saját bűneinkért és mindazokért a bűnökért, mulasztásokért, szűk látókörű önzésért, öngyilkos reménytelenségért, ami sokszor felütötte fejét népünk körében. Az engesztelő ember bizakodik. Nem vak végzetnek tartja a sorsát, hanem Isten kezében tudja magát. Ezért tud kérni, ezért tud szeretetből imát, önmegtagadást, jócselekedetet felajánlani is. Nem értelmetlen környezetben, semmitmondó, néma mindenségben zajlik az életünk, hanem a mindenható Isten személyes szeretetének az erőterében. Innen a reménységünk, innen az imádságunk értelme.”

(Erdő Péter bíboros szentbeszéde teljes terjedelmében Dokumentumok rovatunkban olvasható.)

Magyar Kurír

Képek: Török Viktória

#egyházmegyék #Erdő Péter #szentek és boldogok