Imahét a Krisztus-hívők egységéért 2012

Szentbeszédet mond Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Igét hirdet Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, az Ökumenikus Tanács elnöke.

Az istentisztelet liturgiájában az Ökumenikus Tanács tagegyházainak püspökei valamint vezető lelkipásztorai végeznek szolgálatot.

A 2012-es imahét imádságos és tanulmányi anyagát egy olyan munkacsoport készítette, amely Lengyelországban élő római katolikus, ortodox, ókatolikus és protestáns egyházak képviselőiből áll. Széles körű megbeszéléseket követően – amelyeken a különböző lengyel ökumenikus körök képviselői vettek részt – elhatározták, hogy egy olyan témát választanak, amely a Krisztusban való hit átformáló erejéről beszél, különös tekintettek az egyház – mint Krisztus teste – látható egységéért folytatott imádságra.

Gondolataikhoz Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt levelének szavait vették alapul, amelyek jelenlegi életünk mulandó természetéről szólnak, annak minden nyilvánvaló „győzelmével” és „vereségével” együtt, összehasonlítva azzal, amit Krisztus húsvéti győzelmében kapunk.

Amikor Jézus tanítványai arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb (Mk 9,34), akkor a rivalizáló indíték nyilvánvalóan igen erős volt. De Jézus válasza nagyon egyszerű: „Aki első akar lenni, legyen az utolsó, és mindenki szolgája” (9,35) E szavak szerint a győzelem kölcsönös szolgálatot jelent, segítségnyújtást, az utolsók, elfeledettek, kirekesztettek önbecsülésének erősítését. Ennek az alázatos szolgálatnak minden keresztény ember számára a legjobb példa Jézus Krisztus, az Ő halálon aratott győzelme, és feltámadása.

Szeretnénk, ha az Ő életéből, cselekedeteiből, tanításából, szenvedéséből, halálából és feltámadásából nyernénk ösztönzést a mai győzelmes hitélethez. Ez a fajta hit a társadalmi elköteleződésben, alázatos, szolgáló, az evangéliumhoz hűséges lélekben jut kifejezésre. Amikor Jézus az eljövendő szenvedést és halált várta, akkor imádkozott tanítványaiért, hogy egyek legyenek, hogy a világ higgyen. Ez a „győzelem” csakis lelki átalakulás, megtérés által lehetséges.

Ezért gondoltuk úgy, hogy elmélkedéseink témájául az apostolnak a népekhez szóló szavait vesszük alapul. A cél az, hogy olyan győzelemben legyen részünk, amely minden keresztényt egyesít Isten és a felebarát szolgálatában. Miközben az Egyház teljes látható egységéért imádkozunk és afelé törekszünk, aközben mi magunk – és felekezetünk, amelyhez tartozunk – meg fog változni, átalakul, és Krisztushoz hasonlóvá válik.

Az egységért folytatott imádságunk könnyen szükségessé teheti egyházi életünk eddig megszokott formáinak megújulását. Ez izgalmas jövőkép, de talán félelemmel tölt el bennünket. Az egység, amiért imádkozunk, nem csupán kényelmes elképzelés a barátkozásról és együttműködésről, hanem azt is igényli, hogy mellőzzük a köztünk lévő versengést. Meg kell nyílnunk egymás felé, fel kell ajánlanunk ajándékainkat másoknak és késznek kell lennünk elfogadni az ő ajándékaikat, hogy valóban új életet kezdhessünk Krisztussal. Ez az egyetlen igazi győzelem.

Mindenki számára van hely Isten üdvözítő tervében. Halálán és feltámadásán keresztül Krisztus magához ölel mindenkit, függetlenül attól, hogy nyertes-e vagy vesztes, hogy „aki hisz őbenne, annak örök élete legyen” (Jn 3,15). Mi is részesülhetünk győzelméből! Elegendő, ha hiszünk Benne és máris könnyebb lesz a gonoszt jóval legyőzni.

/Részlet az idei imahétre kiadott dokumentumból, amely teljes terjedelmében itt található./

Magyar Kurír

(lt)