Imavirrasztás a Circus Maximusnál

Joaquin Navarro-Valls, aki huszonegy éven keresztül volt mellette mint a vatikáni sajtóiroda szóvivője,  úgy emlékezett a pápára, mint aki „egész élete során mindig igent mondott Istennek.” Hangsúlyozta, hogy nem az egyház tesz valakit szentté, hanem csak elismeri, hogy egy ember szent életet élt. Wojtyla szentségéből Navarro-Valls azt emelte ki, hogy a gyónás és az imádság által milyen szoros kapcsolatban állt Istennel. Kiemelte: „II. János Pál olyan pápa volt, aki megváltotta az embert a pesszimizmusból, hiszen meg volt győződve róla, hogy mindenkinek szüksége van Isten irgalmára. Ő maga és érzékelte ezt a szükséget, kereste az irgalmat, minden héten gyónt.” Az imádság nem kötelesség, hanem belső szükség volt számára. Ha valaki látta imádkozni, azt látta, hogy Istennel beszélget. Imádságában mindig közbenjárt a világért, mindig hordozta mások szükségeit.

Pápasága központi kérdése volt az emberi személy védelme. Gyakran ismételte: „az ember iránti tisztelet az Isten iránti tisztelet”. Megtanította az embereknek a „szeretlek” szó igazi jelentését: „azt akarom számodra, amit Isten akar számodra”.

Marie Simon-Pierre nővér, akivel az egyház által a boldoggáavatáshoz szükséges, elismert csoda történt, elmondta történetét. II. János Pálban „az Isten szíve szerinti pásztort” látta, aki közel van mindenkihez, a gyengékhez, betegekhez, kicsinyekhez.

Stanislaw Dziwisz bíboros, krakkói érsek negyven évet töltött Wojtyla mellett és visszaemlékezett rá, hogy kezdetben mindenki lengyel pápaként emlegette, aztán pedig úgy: „a mi pápánk”. Felidézte, hogy kétszer haragudott meg igazán, de nem az emberekre. Agrigentóban a maffia ellen szólt, Irak megtámadása előtt pedig az Úrangyala-imádság során kijelentette, hogy a háború nem old meg semmit. Dziwisz bíboros megemlékezett II. János Pál és Pertini olasz köztársasági elnök barátságáról is.

XVI. Benedek pápa rövid üzenetet küldött a lengyel híveknek, amelyet a televízió közvetített. Kifejezte meggyőzősédését, hogy Karol Wojtyla valóban Isten embere volt. Elmondta, hogy a boldoggáavatás megerősíti mély meggyőződését, amelyet az egész világban számtalan hívő osztozik vele: II. János Pál valóban Isten embere volt, Krisztus hűséges és bátor követője, aki engedelmeskedett a Szentlélek fuvallatának, annak a gondviselésnek, amely az új évezred felé vezető úton irányította. Felhívta a híveket, hogy őrizzék meg szívükben az üzenetet: „Tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt." Ennek kegyelme megerősíti a hitet, élteti a reményt, táplálja az Isten és az emberek iránti szeretetet. Végül a Szentatya a húsvéti örömben minden lengyel embert az isteni irgalmasságra bízott, különleges áldását adta rájuk - tájékoztatott az imavirrasztásról a SIR hírügynökség.

Magyar Kurír

(tzs)