Vatikán: A Vatikáni Rádió német nyelvű adásában interjú hangzott el Joseph Ratzinger bíborossal, a Hittani Kongregáció prefektusával. A beszélgetés során a szentatya betegsége és kórházi lábadozása kapcsán felmerült kérdéseket érintették.
A bíboros elmondta, hogy bár normális esetben a beszédképesség természetesen hozzátartozik a pápai szolgálat ellátásához, ez az állapot egy hosszú pápaság során lépett fel, a szentatya pedig képes más úton is kommunikálni és döntéseket hozni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy szenvedése az igehirdetés különleges formája, és sok beteg ember merít erőt példájából. Ratzinger bíboros hozzátette: a pápa szenvedése egy hosszú életút egy szakasza.
Teológiai szempontból azt mondhatjuk: a pápa betegsége által Krisztus keresztjében részesedik. Ennek tudatában maga a szenvedés új, pozitív értelmet kap. Felmerült az a kérdés is, hogy mi vezetheti a pápát arra, hogy ebben a beteg állapotban nyilvánosan mutatkozzon.
Ratzinger bíboros úgy vélte, a választ a szentatya legújabb könyvében találjuk meg, ahol elmondja: egyfelől az 1981-es merénylet utáni szenvedése, másfelől a lengyel szent Faustina nővér isteni irgalmasságról szóló üzenete által fedezte fel, hogy Isten irgalmában a szenvedés új értelmet nyer. Isten nem erőszakkal vet gátat a rossznak, hanem irgalmassága által. Maga Isten nem a rosszat teszi, hanem a világot szenvedésében emeli fel magához. Így a szenvedő Krisztus követése az isteni irgalomba vetett bizalom jelévé válik.
A kérdésre, hogy a szenvedésben a szentatya közelebb kerül-e Krisztushoz, Ratzinger bíboros elmondta: a hithirdető és a szenvedő pápa egységet alkotnak. Az evangélium hirdetése mellett a pápa mindig is imádságos lélek volt, most pedig egy szenvedő ember alakjában áll előttünk. Mindezek által a szentatya egyre mélyebb közösséget él meg Krisztussal – zárta a beszélgetést a bíboros.
VR/MK