Irányelvek a cigánypasztorációban

Tiszteletben tartani a cigány népcsoportok „kollektív identitását”, felszámolni a rasszizmus és az idegengyűlölet megnyilvánulásait”, „közös globális politikát kialakítani, hogy kiragadják őket a nyomorból és az elutasítottságból”.

A dokumentum első, 2001-ben elkészült változatát elégtelennek találták, ezért egyetlen szakértőt bíztak meg az újabb szöveg elkészítésével. A szöveg áttekinti, hogyan irányult az egyház figyelme a cigányság felé már a XX. század elején Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban. Ez a figyelem azóta kiterjedt szinte valamennyi európai országra, Közép- és Dél-Amerika egyes területeire és Ázsia egyes országaira is. Egyedül Európában mintegy 15 millió különböző etnikai csoporthoz tartozó cigány él, köztük mintegy négymillió az iskoláskorú gyermek.

„Az egyháznak – fogalmazott Stephen Fumio Hamao bíboros, a pápai tanács elnöke – fel kell ismernie a cigányság jogait, hogy saját identitásuk legyen, ésfel kell ébresztenie az emberek lelkiismeretét, hogy igazságosabban bánjanak velük.” Történelmükre, amelyet az állandó vándorlás jellemzett, „gyakran az üldözés, száműzetés, ellenségesség, elutasítás, szenvedés és diszkrimináció nyomta rá bélyegét” – emlékeztetett a bíboros. „Ez olyan identitást alakított ki, amelynek megvan a külön-külön nyelve, kultúrája és vallásossága, közös hagyományokkal, a szoros összetartozás érzésével. Így általuk az emberiség igazi kulturális örökséggel gazdagabb.”

„Bölcsességük nincs könyvekben leírva, de ettől még nem kevésbé ékesszóló” – idézte a bíboros az Irányelveket. „Életük alapjában véve a belső szabadságról tesz tanúságot, amely mentes a konzumizmusnak és annak a hamis biztonságérzetnek a kötelékeitől, amely az ember önhittségén alapul.”

Fumio Hamao bíboros a pozitív fejlemények között említette „a tanulás és a szakképzés növekvő igényét, az egyesületek és pártok alapításában megnyilvánuló társadalmi és politikai tudatot, a növekvő részvételt egyes országok helyi és országos közigazgatásában, a nők jelenlétét a társadalmi és polgári életben, s a hivatások növekvő számát”.

A dokumentum a belülről kiinduló evangelizációt szorgalmazza a „kultúrák megtisztításának” folyamatán keresztül, amely „nem kiüresítést jelent”, hanem „a körülvevő kultúrával történő bizonyos fokú integrálódást” igényel, s feltételezi a „férfiak és nők közötti jogegyenlőség előmozdítását, a diszkrimináció minden formájának megszüntetésével”.

A cigányságban meglévő erős családi kötődés sem szabad, hogy „családok és klánok közötti állandó konfliktusokká korcsosuljon”, hangsúlyozta Agostino Machetto, a pápai tanács titkára. Ahogy „a becsületesség a munka területén, hasonlóan ez is olyan polgári és keresztény érték, amelyet nem lehet nem megkövetelni”, azokkal a tevékenységekkel pedig, „amelyek a törvényesség határán vagy azon kívül vezetnek ’könnyű vagyonszerzéshez’, határozottan fel kell hagyni”.

„Nagy munkára van még szükség ahhoz – ismerte el Marchetto –, hogy felrázzuk a lelkiismereteket, tájékoztassunk és megváltoztassuk a bizalmatlanságtól áthatott magatartásformákat, amelyekhez a cigányokra vonatkozó elfogult híradás táplál. Az audiovizuális vagy nyomtatott információk ritkán teszik lehetővé a közönség számára, hogy a cigány kultúra pozitív aspektusait megismerjék, viszont igen gyakran mutatják fel a negatívumokat, amelyek tovább rontják a róluk alkotott képet”.

Az egyház ezért arra kéri a kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy „tartsák tiszteletben a többi kisebbség között ezt a kisebbséget, és ismerjék el, fáradozzanak elkötelezetten a mindmáig elterjedt rasszizmus és idegengyűlölet megnyilvánulásainak kiirtásáért, amely a foglalkoztatás, lakhatás és az oktatás területén hátrányos megkülönböztetés formájában jelentkezik”.

A dokumentum újdonságai között van az a javaslat, hogy a püspöki konferenciákon belül nevezzenek ki egy cigánypasztorációs felelőst, akinek már van tapasztalata a területen. Bátorítandó az olyan „hidak” kialakítása is, amit a cigányok között élő papok, szerzetesek és szerzetesnők jelenléte, vagy „világi cigányoknak” a pasztorációba történő tevékeny bevonása, s a köztük jelentkező számos új hivatás jelent.

Európában mintegy harmincra tehető a valamely cigány etnikumhoz tartozó papok, szerzetesek és szerzetesnők száma.

www.vatican.va/SIR/Magyar Kurír

Kép: CPP