Iskoláink – 2005. szeptember 1.

Hazai – 2005. szeptember 1., csütörtök | 0:07

Izgalommal figyeljük az új generációt, vajon megfelelően oktatják és nevelik-e őket. Sok múlik azon, milyen szellemiségük lesz. Aki értük bármit is tehet, jól tudja, hogy olyan lesz az ifjúság, amilyenné nevelik őket. Egy hitvallás csak akkor él, ha továbbadják. Akik nem Krisztusra építenek, azok menthetetlenül homokvárat építtetnek a gyerekekkel is.

A szabadelvű szemlélet önellentmondásba ütközik. Ha tényleg individuummá kell nevelni a gyerekeket, akkor miért kell rájuk hatni. Miért kell őket nevelni. Akkor legyen igaza Rousseau-nak, aki szerint hagyni kell mindenkit, fejlődjön olyanná, amilyenné a véletlen diktálja.

Még azok is, akik komolytalannak tekintik Krisztus szemléletét, vallják azt, hogy nevelni kell a gyerekeket? Vajon miért? Miért nem hagyjuk őket úgy, ahogy megszületnek?

Annyira Krisztusra vagyunk hangolva, hogy burkolt hitvallást teszünk mellette, amikor azt mondjuk, hogy alakítani kell a felnövő generációt. Miért kell alakítani? Maguk nem jönnének rá, hogy hogyan kell élni? Hát mégis létezik tekintély? Mégis az idősebbektől tudják meg a fiatalok az alapelveket?

Az iskola bizonyítja azt, hogy nem lehet szabadjára engedni egy gyermeket sem. Ha van iskola, akkor nincs szabadelvűség. Krisztus adja meg az igazi szabadságot.

Sánta János