„Isten barátaivá tett bennünket jóságával és reménységével”

A szentmise elején Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja intézett köszöntést XVI. Benedek pápához: „Szentatyánk, Péter apostol tisztelt és szeretett utóda! Minden szentmise a hála himnusza az Úrnak, azokért a nagy adományokért, amelyeket a történelem folyamán szüntelenül szent egyházának juttat.” Ezen a szertartáson lélekben jelen vannak az egész világ papjai és világi hívei csakúgy, mint sok jóakaratú ember, aki a római egyházra mint a nemzetek fölötti zászlóra, az egymást váltó történelmi eseményekben folyamatosan tapasztalható isteni jelenlét jelére tekint – mondta Angelo Sodano. A bíborosi kollégium dékánja a hívek mélységes tiszteletéről és gyermeki szeretetéről biztosította a Szentatyát, latinul kívánva neki még hosszú éveket péteri szolgálatában: „Ad multos annos!”.

XVI. Benedek pápa a következő szavakkal kezdte ünnepi homíliáját: „Hatvan évvel pappá szentelésem után még fülemben csengenek Jézus szavai, amelyeket nagy érsekünk, Faulhaber bíboros kissé halk, de erőteljes hangon hozzánk, új papokhoz intézett a papszenteléskor. Az akkori liturgia lefolyása szerint e szavak azt jelentették, hogy az új papok megkapták a felhatalmazást a bűnök megbocsátására. „Többé nem szolgák, hanem barátok.” Tudtam és ma is tudatában vagyok, hogy ebben a pillanatban ezek nem csupán rituális szavak, nem is egyszerűen szentírási idézetek. Az Úr egészen személyesen hozzám intézte e szavakat. A keresztségben és a bérmálásban magához vonzott bennünket, befogadott Isten családjába. Tudtam, hogy abban a pillanatban valami több történt. Jézus barátjának nevez engem. Befogad azok körébe, akikhez e szavakat intézte, akiket egészen különleges módon ismer és akik arra hívattak, hogy különleges módon ismerjék őt. Megadja a képességet nekem, ami csaknem félelemmel tölt el, hogy azt tegyem, amit egyedül Isten Fia mondhat és tehet törvényesen: „Én megbocsátom bűneidet.”

Azt akarja, hogy az ő megbízásából kiejthessem az „én” szót, amely nem csupán szó, hanem olyan tett, amely a legmélyebb változást eszközli a lét legmélyén. Tudom, hogy e szavak mögött ott van az ő szenvedése, amelyet miattunk és értünk viselt el. Tudom, hogy a bűnbocsánatnak megvan az ára: a szenvedésben leszállott bűneink legsötétebb és legszennyesebb mélységeibe. Leszállott vétkeink éjszakájába, mert csak így alakíthatta át azokat. A bűnbocsánat megbízatásával lehetővé teszi, hogy egy pillantást vessek az ember örvényébe és az ő emberekért vállalt szenvedésének nagyságára. „Többé nem szolgám, hanem barátom.” Reám bízza az eucharisztikus átváltoztatás szavait. Képesnek tart rá, hogy hirdessem igéjét, hogy helyesen értelmezzem, és elvigyem az emberekhez. Reám bízza magát: „Nem vagytok többé szolgák, hanem barátaim.” E szavak nagy belső örömet keltenek, ugyanakkor megremegtetnek évtizedeken át gyengeségeink és az ő kimeríthetetlen jósága megtapasztalásával.”

A Szentatya a papi élet küldetését elemezte a Jó Pásztorról szóló példabeszédre és a szőlőtő-szőlővesszők hasonlatára utalva; újra a Jézus és a papok közötti barátságot hangsúlyozta, amelynek lényege egy régi mondás szerint:  ugyanazt akarni és ugyanazt nem akarni. A barátság a gondolkodás és az akarás közössége, egysége. Jézus a Jó Pásztorról szóló példabeszédben a kölcsönös ismeretet hangsúlyozta. A papnak egyre jobban ismernie kell a Mestert, megismernie a Szentírásban, a szentségekben, találkozni vele az imában, a szentek közösségében, azokban az emberekben, akiket hozzájuk küld. Az akarás egysége pedig azt jelenti, hogy készségesen követem akaratát, hogy vele azonosuljak. Végül a jó Pásztor életét adja juhaiért. A pap Jézus barátja, vele él másokért.

A szőlőtő-szőlővesszők egységének hasonlata pedig arra figyelmezteti a papokat, hogy apostoli munkájuk csak úgy lesz gyümölcsöző, ha egységben maradnak Jézussal. Mi az a gyümölcs, amit az Úr vár tőlünk? A szőlőtő termése a bor, amely a szeretet szimbóluma. Az Isten és a felebarát kettős-egy szeretete a Törvény foglalata. E szeretet megvalósulása, az Istenhez és Jézushoz való hasonulás türelmet, alázatot, az akarat nevelését és érlelődését követeli. A Krisztushoz és Egyházához való hűség belső követelménye szenvedéssel jár. A szeretet önátadást, adást jelent, és ez a kereszt jele alatt történik.

XVI. Benedek köszöntötte a konstantinápolyi pátriárkát és küldöttségét, a szentmisén jelenlevő bíborosokat, követeket és polgári hatóságokat, az egész jelenlevő közösséget. Bejelentette, hogy átadja a palliumokat 41 metropolitának, s megmagyarázta e szimbolikus cselekmény jelentését: jelzi az egyház pásztorainak szeretetközösségét Péterrel és utódaival.

XVI. Benedek homíliája végén hálát adott az Úrnak 60 év papi szolgálatáért, azért, hogy barátjának fogadta, mint valamennyi papot. Háláját fejezte ki mindazoknak, akik nevelték és papi élete során segítették.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír