Isten barátsága – 2005. július 6.

Most se vagyunk azok, de Jézus Krisztusban mégis összekapcsolódott a két létforma, az isteni és az emberi. Úgy lettünk egyenrangúak, hogy az Örök Ige velünk egy szintre lépett, amikor Karácsonykor megtestesült, és bennünket pedig az ő isteni szintjére hív. Ez már nehezebb dolog.

Istennek nem volt kötelező emberré lennie, de hogy mégis így történt, el vagyunk neki kötelezve. Azt sose tudjuk fogalmainkba zárni, hogy ez az elkötelezettség nem kötelező, hanem mindenkinek a szabadságán múlik.

Isten és ember barátsága Isten irányából nézve eldöntött és visszavonhatatlan, a mi irányunkból nézve viszont attól függ, hogy keményfejű magatartásunkat mennyire győzzük le. Isten azért barátkozik velünk, mert saját életét osztja meg velünk. Ezt elaprózva, lassan teszi, hogy felnőjünk hozzá.

Sánta János