Isten egyszülött fiát adta a világnak – 2007. március 9.

Hogy ez mekkora dolog, gondoljunk arra, hogy ha az embernek választania kellene, hogy önmagát, vagy a gyermekét áldozza fel, biztos, hogy önmagát áldozná fel. Szülők sokszor mondják, hogy mindenüket odaadják gyermekeikért, csak hogy nekik jobb legyen. Ez természetes emberi érzés, nagyra kell becsülnünk.

Értékválsággal küzdő világunk érdekes jelenséget produkál: Ma vannak olyan emberek is, akik odaadják fiukat, vagy lányukat, de nem a világ üdvösségéért, hanem a saját kényelmükért. Jövőjüket feláldozzák a jelenért. Csak útban vannak a gyerekek. S mindezt felöltöztetik a jog köntösébe. Pl. az anyának joga van eldönteni, világra hozza-e gyermekét, vagy nem.

A keresztény ideált akkor érjük el, ha gyermekeinkért adjuk életünket, de ez ne jelentse, hogy helyettük dolgozunk, hanem ebből tanuljanak a gyermekeink, hogy ők is a gyermekeikért adják életüket. Az élet megosztva gyarapszik. Isten a Fiában nekünk adja önmagát, hogy Isten világa hassa át a mi világunkat.

Sánta János