Szabó István református püspök nyilatkozata a Magyar Nemzetben
A mai Magyar Nemzetben (A döntő győzelem már megtörtént 8. o.) Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Duna-melléki püspöke adott ünnepi interjút.
Az egyház szabadságához hozzátartozik, hogy minősítse a dolgokat
Az állam és az egyházak viszonyáról a református püspök kifejtette: „A hatalomnak éppen az a baja az egyházakkal, hogy egyre inkább kezdenek szabaddá válni. Például attól, hogy azokkal a régi kommunista vallásellenes klisékkel lehessen ellenük érvelni, amiket némelyek még marxista továbbképzőkön szívtak magukba: hogy az egyház mindig összeköti a szekere rúdját a hatalommal, hogy mindig annak fog behódolni, aki éppen hatalmon van. Vagy hogy az egyházat semmi más nem érdekli, mint a pénz. Nyilvánvaló, hogy most nem ez történik, elég hosszú idő eltelt a kormányváltás óta. Így aztán a politikai elit egy része lekicsinyléssel, ha azzal nem megy, fenyegetéssel, anyagi természetű zsarolással, pápánál való följelentéssel, kényszeríteni próbálja, mintegy „körbehiszterizálja” az egyházakat, hogy úgy viselkedjenek, ahogy ők szeretnék. Ám az egyház egyre inkább szabad arra, hogy a meggyőződését, véleményét, látását e világ dolgaiban is elmondja. Én azt mondom, hozzátartozik a szabadságunkhoz, hogy kinyilvánítsuk, hitünk számára a közélet, a társadalmi megfontolások, magatartások közül ez elfogadható, ez pedig nem.” Szabó István úgy véli, hogy az ügynökvita kirobbantói számára „menetközben derülhetett ki, hogy a botrányt érdemes kinevezni az egyházak ellen is. Az egyház ugyanis hivatásánál fogva olyan erkölcsi közösség, amely – tagjai gyarlósága ellenére is – azt szolgálja, hogy az embereknek egymás iránt is bizalmuk lehessen. Az egyház jelenléte, a Feltámadott Krisztusnak való hódolása azt hirdeti, hogy, aki megbékélt Istennel, keresni fogja az embertársaival való megengesztelődést is.”
A halál fölött aratott nagy győzelem jele Krisztus feltámadása
A húsvét ünnepéről a püspök rámutatott: „… Krisztus áldozati halála az, amelyért bűnbocsánatot és irgalmat kapunk Istentől. Ez megismételhetetlen, ha úgy tetszik, egyetlenszerű, vagyis Krisztus áldozata mellé nem tehető oda semmilyen más áldozat, nem lehet sem kipótolni, sem kiegészíteni… Krisztus áldozati halála teljes értelmét a feltámadásban nyeri el… Isten Krisztus feltámasztásával legyőzte – a mi számunkra is – a halált, sőt, mondhatjuk, hogy már Krisztus halálával legyőzetett a halál, hiszen az ő áldozata által történt meg a bűn átkának eltörlése. Ennek értelmében mi, keresztyének nemcsak a halált, hanem a feltámadást is elővételezzük a hitünkben. Pál apostol, amikor magyarázza a feltámadás titkát, azt mondja: ’És végül, mint utolsó ellenség, eltöröltetik a halál.’ A fölötte aratott nagy győzelem jele Krisztus feltámadása, ez alapján hihetjük, hogy van élet a halálon túl.” A református püspök ugyanakkor figyelmeztetett: „Valóban oda kell állnunk egyszer Isten ítélőszéke elé, ahol majd Jézus példabeszéde szerint elválasztatnak egymástól a kecskék és a juhok. Erről tényleg nem akar hallani az ember. De már a földi életében sem akar az ember az isteni ítélet alá odaállni. Pedig ne feledjük, hogy éppen ez az isteni ítélet, amely kegyelmes ítéletté változhat! Krisztus érdeméért a szuverén ítélet hangozhat úgy is, hogy noha bűnös: nem bűnös, noha elveszett: élni fog. Azt olvassuk a Biblia lapjain, hogy Isten az ember elleni haragját és ítéletét Krisztusra tette rá. Tehát nem … üzemi baleset, nem politikai justizmord volt Jézus golgotai halála, nem is valami tanítványi árulás következménye, hanem Isten ember elleni ítélete, amit Jézus elhordozott. A fő kérdés tehát ma az: mi van ma az életemben? Nagyon egyszerűen ez azt jelenti: odaállok-e Isten elé már most, elfogadom-e azokat a kereket, amelyeket az Isten szab az életünkben, követője vagyok-e az isteni útmutatásnak, kívánok-e szeretetben élni? Vagy fittyet hányok ezekre, és azt mondom: Isten ne ítélgesse az életemet. A keresztyének végső nagy reménye, hogy Krisztus az ő országának megígérte eljövetelekor helyreállít mindent. Ez a remény azonban nem jogosítja fel a híveket arra, hogy a történelem árokpartjára üljenek és az üdvözülés ígéretének birtokában passzívan nézzék, hogyan kerekedik e világ rettentő története.”
MN/MK