Isten és Atya – 2005. október 11.

Hazai – 2005. október 11., kedd | 0:07

Jézus Krisztus új módon beszél Istenről, közel hozza az addig távol levő Istent, de a közelinek vélt Istent pedig távolra helyezi. Nem megcseréli a kétfajta istenképet, hanem kimondja azt, hogy az Atyában Isten világon kívüli, azaz transzcendens, és kimondja, hogy a Szentlélekben Isten világon belüli, azaz immanens.

S a kettőt ő köti egybe. Ezzel megváltja istenképünket. Istent, mint Szentlelket közel hozza, sőt belénk árasztja, mint Mennyei Atyát távolra helyezi, de nem azért, hogy elérhetetlen legyen, hanem azért, hogy a Szentlélekben mindig legyen hová fejlődnünk. Isten, mint Mennyei Atya csak akkor mindenkié, ha senki sem sajátítja ki, és így senki sem isteníti magát. Csak testvérként érvényesül fogadott fiúságunk. Ehhez viszont kell egyazon Szentlélek, aki egybefog bennünket.

Jézus nélkül is van hiteles istenismeretünk, de ez nehézkes, kusza és kezdetleges. Ez nem kritika a Jézust nem ismerőknek, hanem biztatás. Biztatás arra, hogy ne vonakodjunk Istent és a világot különválasztani. Istentől függ a világ, de Isten nem függ a világtól.

Istenhez, mint Atyához nem tudunk közvetlenül odalépni, mert mindig is ősforrás, kezdetben és a világ célba érkezésekor is. De Jézushoz oda tudunk lépni, aki egy lett velünk, szeretettel figyelmeztet, hogy ajándékba kaptuk létünket, amelyet csak akkor bontakoztatunk ki, ha őrá figyelve a Szentlélek erejében az Atya házába igyekszünk.

Sánta János