„Isten és a testvérek szeretetében teljesedik ki a törvény”

Pál életét gyökeresen megváltoztatta, hogy a damaszkuszi úton találkozott a Feltámadt Krisztussal. Mindazt, amit addig érdemnek tekintett, attól kezdve „szemétnek” tartott. A Filippiekhez írt levél megható tanúságtétel arról, hogy Pál hogyan tér át a Törvényen alapuló megigazulásról a Krisztusba vetett hitre épülő megigazulásra. Megértette, hogy ami addig számára nyereségnek tűnt, Isten szemében valójában veszteség volt. Ezért elhatározta, hogy egész létét Jézus Krisztushoz köti. A földbe rejtett kincs és az igazgyöngy, aminek megszerzéséért a kereskedő mindenét eladja, a Népek Apostola számára többé már nem a Törvény szerinti tetteket, hanem Jézus Krisztust jelentette.

A Pál és a Feltámadt Jézus közötti mély kapcsolatra utalnak a levél következő sorai is: „Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben – akár életemben, akár holtomban.” Az apostol nem vetette meg az életet, de megértette, hogy életének többé már nem lehetett más célja, vágya, mint hogy eljusson Jézushoz, és mindig vele maradhasson. A Feltámadt Krisztus vált léte kezdetévé és végévé, és ezt a személyes tapasztalatot akarta megosztani tanítványaival. Ezt állította az evangélium hirdetésének középpontjába is. Rámutatott arra a kibékíthetetlen ellentétre, amely a megigazulás két útja között fennáll: az egyik a Törvény műveire épül, a másik a keresztre feszített Krisztusba vetett hit kegyelmére. A mózesi törvény jó, mert Istentől jön, és Izrael identitását képezi, azonban Krisztusban és ránk hagyott szeretetparancsolatában teljesedik ki.

A Damaszkusznál történtek után Pál megértette, hogy Krisztus feltámadásával minden gyökeresen megváltozott. Az izraeliek és pogányok közötti falra már nem volt többé szükség: Krisztus megvéd a politeizmustól és minden eltévelyedéstől, Krisztus egyesít bennünket az egyetlen Istennel és Istenben. Õ adja meg közös identitásunkat a kultúrák különbözőségében: Krisztusban igazulunk meg. Elég Krisztussal és Krisztusban lennünk a megigazuláshoz, nincs szükség más törvény megtartására. Luther „Sola fide!” (Csak a hit által!) kifejezése tehát igaz, amennyiben a hit nem áll szemben a szeretettel. A hit annyit jelent, mint Krisztust szemlélni, őbenne bízni, hozzá kapcsolódni, az ő életéhez hasonlóvá válni. Krisztus élete pedig a szeretet, tehát hinni benne és hozzá hasonlóvá válni annyit jelent, mint belépni szeretetébe – mondta katekézisében a pápa.

Szent Pál elsősorban a Galatákhoz írt levelében fejtette ki a megigazulásról szóló tanítását: „Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Gal 5,14). Pál tudja, hogy az Isten és a testvérek iránti kettős szeretetben jelen van és beteljesedik az egész mózesi törvény, amely a Krisztussal való szeretetközösségben, a szeretetet teremtő hitben valósul meg. Ezt olvassuk majd vasárnap, Krisztus Király ünnepének evangéliumában – tette hozzá a Szentatya. Az ítélő bíró egyetlen szempontja a szeretet. Csak azt kérdezi majd: meglátogattál, amikor beteg voltam, amikor börtönben voltam? Adtál ennem, amikor éheztem? Felöltöztettél, amikor mezítelen voltam? A megigazulás tehát a szeretetben, a Krisztussal való egységben valósul meg – fejtette ki szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír